Visszatekintés #2: A nap, amikor Nadal és Federer a történelem egyik legemlékezetesebb döntőjét játszotta (Róma 2006)

"Tényleg. Rafa egy nagyszerű ember, nagyszerű értékekkel. Ma azt mondta nekem, hogy sírt, amikor 2009-ben megnyertem a francia nyílt bajnokságot, mert annyira örült nekem."

Ez a részlet a Roger Federer által adott számos interjú egyikéből világosan mutatja, milyen különleges kapcsolat van sportágunk e két legendája között. Ugyanez a barátságos rivalizálás az, amelynek sikerült az a bravúr, hogy 2020-ban közel 52 000 embert - egy teniszmérkőzés látogatottsági rekordját - vonzott Fokvárosba.

A 2017-es Laver Cup során a kapcsolatuk időbeli alakulásáról kérdezve Roger így emlékszik vissza: "Eleinte Rafa félénk volt, mindig nagyon tisztelettudó a többi top 10-es játékossal szemben, és különösen velem szemben, mert én voltam a világelső. Aztán a személyisége érvényesült. Volt néhány kemény és fájdalmas csatánk a pályán, és néhány összezördülésünk is, de mindig hatalmas tisztelet volt közöttünk."

Igen, Federer és Nadal több kemény csatát vívott egymással, ami néhány összezördüléshez vezetett. Az egyik legemlékezetesebb 2006. május 14-én történt, amikor a két legenda a római Masters 1000 döntőjében találkozott egymással.

- Egy kis háttér

2006-ban ez volt a világ két legjobb játékosa. Egyrészt Roger Federer kétségtelenül a legerősebb teniszező. A világelső 2004 februárja óta szilárdan a trónon van, és 2008 augusztusáig ott is marad. A Baslerrel szemben Rafael Nadal áll. 2006-ban ő volt a svájci hegemóniájának leghitelesebb kihívója. Federer mögött 2005 júliusa óta második helyen áll, és ez így is maradt egészen 2008 augusztusáig, amikor végül megelőzte a Maestrót a ranglistán.

Mielőtt kicsit részletesebben tárgyalnánk ezt a monstre párharcot, érdemes visszatekinteni a két titán szezonjára.

A mindössze 19 éves "Rafa" 2006-ban nagyon sikeres volt: 70 mérkőzésből 58-at megnyert, 5 bajnoki címet szerzett (Dubai, Monte-Carlo, Barcelona, Róma, Roland Garros) és egy döntőt veszített el (Wimbledonban, Federerrel szemben).

Federer a maga részéről szinte embertelen szezont produkált. A 2006-ban lejátszott 17 tornán Roger csak egyszer esett ki a döntő előtt (Cincinnatiben Murray-től kapott ki). Az ereje teljében lévő svájci 95 mérkőzésből 90-et megnyert, és 12 bajnoki címet szerzett, köztük három Grand Slam-győzelmet (Doha, Australian Open, Indian Wells, Miami, Halle, Wimbledon, Montreal, US Open, Tokió, Madrid, Bázel, ATP Finals). Egyedül Rafa állja a versenyt vele. A spanyol négy címtől fosztotta meg a bázeli születésű játékost, köztük természetesen a francia nyílt bajnokságtól, ami megakadályozta, hogy a Maestro befejezze a naptári Grand Slamet. Szerencsére Federer a szezon hátralévő részében sokkal jobban kontrollálta ellenfelét, az utolsó két meccsüket megnyerte.

Nem titok, hogy Federer és Nadal párharcai a teniszrajongók több generációjára is rányomták bélyegüket. A tenisz történetében a "Fedalok" 40 mérkőzést játszottak (24 győzelem Rafa 16 győzelmével szemben). A 2006-os év a rivalizálásuk éveként fog bevonulni a történelembe, hiszen 6 alkalommal találkoztak.
Sok párharcuk megérne egy cikket. De minket itt most a római Masters 1000 érdekel. És 2006-ban ők ketten a tenisz történetének egyik legemlékezetesebb döntőjét játszották le az Örök Városban.

- Egy mérkőzés, amely történelmet írt

Federer akkoriban frusztrált volt. Miután zsinórban háromszor kikapott a spanyoltól, bosszút akart állni. A három héttel korábban Monacóban elszenvedett vereség után a svájci úgy érezte, hogy egyre közelebb került a helyes stratégiához: "Ma (Monacóban) sokkal intelligensebben játszottam, mint a Roland Garroson (2005-ös elődöntő). Egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy megverjem őt salakon.

A pálya másik oldalán a 19 éves Rafa már király. Az Igor Andreevtől 2004-ben Valenciában elszenvedett veresége óta 52 egymást követő mérkőzést nyert salakon. Ez egyel kevesebb, mint Guillermo Vilas 53 egymást követő salakpályás győzelemmel felállított mamutrekordja. Ahhoz, hogy az argentin rekordját beállítsa, Federert kell legyőznie a Foro Italicón. Ahol egy évvel korábban a történelem egyik legnagyobb salakpályás mérkőzésén legyőzte Guillermo Coria-t.

- Federer, a világelső bosszúból.

Federer már az első játszott pontjától kezdve tettekre váltotta a szavait. Volt egy terve. Egyenesen a mallorcai fonákjába játszott bele, meglehetősen középen, hogy ne legyen túl nagy a rés, és a lehető leghamarabb a hálóhoz ugrott. A hálónál 18 pontból 15-öt megnyert, és végül egy egyoldalú tie-break végén megnyerte az első játékot (7-0).

A svájci hónapok óta tökéletesítette a játékát, hogy salakon is képes legyen Nadal ellenfele lenni, és mindenkit lenyűgözött. A szokásosnál jóval többet használta a fonákot, és a lehető legtöbbet hozta ki a pályán töltött idejéből.