Navarro: "Amikor kicsi voltam, ADHD (hiperaktivitási zavar) vagy valami ilyesmi volt"

Emma Navarro a Paula Badosa felett aratott keddi győzelmének köszönhetően bejutott első Grand Slam-elődöntőjébe a US Openen. A mérkőzés után leült egy interjúra a pályán, így egy kicsit többet megtudhattunk a 23 éves amerikairól, aki jelenleg a 12. helyen áll a világranglistán. Íme az interjú teljes terjedelmében (videó a cikk végén).

Kérdés :

"A New York-i születésű Emma Navarro első Grand Slam-elődöntőjét játssza. Emma, nagyon nyugodtan, higgadtan és koncentráltan érkeztél erre a mérkőzésre, ahogy mindig is szoktál. De mit gondoltál, amikor 5-1-es hátrányban voltál a második szettben, és hogyan sikerült megfordítanod a dolgokat?"

Emma Navarro:
"Igen, miután 5-2-re feljöttem, úgy éreztem, hogy két szettre is lemehet a meccs. És csak nagyon erős akartam maradni és kitartani. Még ha el is veszítettem a második szettet, meg akartam adni az alaphangot a harmadik szettre. Szóval igen, nagyon elégedett vagyok a mai teljesítményemmel, és örülök, hogy bejutottam az elődöntőbe."

Kérdés:
"Várj egy pillanatot. Vissza akarok menni. 5-2-nél álltál, és sejtetted, hogy két játszma lesz. Meg tudod ezt magyarázni nekünk?"

Navarro:
"Igen, mindig azt mondom, hogy nem látom a jövőt, de ma talán egy kicsit igen (nevet). Nem is tudom. Csak éreztem, hogy talán két szettben is nyerhetek."

Kérdés:
"Oké, szóval tavaly beszéltél erről, amikor az első fordulóban kikaptál itt. A változás az volt, hogy főiskolára mentél, két évet az UVA-n (University of Virginia, Charlottesville). Hitted volna, hogy három évvel később ott leszel, ahol most vagy? Mit jelent ez számodra? Mindazt a munkát, amit elvégeztél, és a csapatodnak is?"

Navarro:
Navarro: "Igen, ez nagyon sokat jelent nekem. Az edzőm és én 14 vagy 15 éves korunk óta dolgozunk együtt, tudod, szóval ez már nyolc év. Sok jó munkát végeztünk együtt. (Az edzőjének) Szóval szeretném megköszönni mindazt, amit teszel, az elkötelezettségedet, a sok időt, amit ebbe a kalandba fektettél, és azt, hogy azzá a játékossá tettél, aki vagyok.

Szeretnék köszönetet mondani édesapámnak is, mert azt hiszem, már egészen fiatal koromtól kezdve volt egy elképzelése. Tudta, hogy talán egy kicsit ADHD-s (hiperaktív) vagyok, vagy valami ilyesmi, túlságosan is ahhoz, hogy egy osztályteremben üljek, vagy egy kilenctől ötig tartó munkahelyen dolgozzak. És azt hiszem, már egészen kicsi koromtól kezdve látott bennem valamit. Szóval, köszönöm apu, hogy erre az útra küldtél."

Kérdés:
"Láttuk, mire voltál képes Wimbledonban (a negyeddöntőben kikaptál Paolinitől). Volt egy nagyszerű győzelmed Coco ellen (Gauff, a wimbledoni legjobb 16 között), de a következő körben minden egy kicsit túl bonyolult volt. Mit tanultál abból a wimbledoni pillanatból, amit ma hasznosítani tudtál?"

Navarro:
"Igen, sokat tanultam. Azt hiszem, hogy Wimbledonban olyan érzelmeket engedtem meg magamnak, amelyeket nem feltétlenül éreztem, vagy amelyeket nem kellett volna éreznem. Tudod, hogy egy Grand Slam-tornán a negyeddöntőben vagyok. Amikor ma pályára léptem, sokkal jobban éreztem magam, és készen álltam a játékra. Azt hiszem, elértem egy olyan pontra a pályafutásomban, amikor már nem félek semmilyen eredménytől vagy attól, hogy bármilyen tornán áttörést érjek el."

Kérdés:
"Oké, van még két kérdésem. Köszönetet mondtál az édesapádnak, de honnan veszed ezt a nyugodt és összeszedett személyiséget? Mert bárcsak mindannyiunkban lenne egy kicsit több ilyen."

Navarro:

Navarro: "Ez az anyám."

Kérdés:

"A ma esti Sabalenka - Zheng mérkőzés győztese ellen fogsz játszani. Mondd el, mit gondolsz különösen róluk, és mit vársz ettől a meccstől, majd életed első Grand Slam-elődöntőjétől?"

Navarro:
"Igen, mindkettőjük ellen játszottam már néhányszor, és mindketten nagyszerű játékosok. Szerintem jó küzdelmet fognak vívni, de én készen állok arra, hogy bármelyikükkel felvegyem a harcot. Mindkettőjüknek nagy adogatásai vannak és remek ütők. Szerintem agresszívek lesznek, de akár az egyik, akár a másik, én készen állok."