Zverev megkönnyebbült: "Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy ezt elértem".

Négy évvel a US Open döntőjében elszenvedett hatalmas csalódása után (2-6, 4-6, 6-4, 6-3, 7-6-ra kikapott Dominic Thiemetől) Alexander Zverev ismét Major-döntőt élhet át. Miután zsinórban háromszor nem jutott be a francia nyílt teniszbajnokság elődöntőjébe, most döntőbe jutott. Miután legyőzte a vírus miatt legyengült Casper Ruudot (2-6, 6-2, 6-4, 6-2 2 óra 37 perc alatt), a német vasárnap Alcaraz ellen lép pályára.

A 27 éves bajnok a győzelme után adott interjúban nem titkolta örömét. Annyi év kemény munkája után újra Grand Slam-döntőben szerepelhet: "Őszintén szólva nem tudom leírni az érzéseimet. Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy sikerült, különösen ezen a pályán, ahol annyi történet bontakozott ki.

A legjobb és a legrosszabb emlékeim is voltak már ezen a pályán, és végre, a negyedik elődöntőm után itt jutok be a döntőbe. Szóval nagyon boldog vagyok, hogy vasárnap újra itt lehetek.

A német az ellenfeléről kérdezve az esti áldozatát csillogó szavakkal jellemezte: "Muszáj (jobbnak lennem, mint néhány évvel ezelőtt). Ma is annak kellett lennem, mert láttátok, hogyan alakult az első szett. Casper tényleg az a játékos, aki képes kivárni az időt és megállítani téged abban, hogy a saját játékodat játszd.

Tavaly nagy különbséggel kaptam ki tőle, és az első szettet is nagy különbséggel veszítettem el, így tudtam, hogy sokkal agresszívebbnek kell lennem. Tényleg mindig a torkának kellett mennem, és ez ma sikerült is. Nagyon boldog vagyok, hogy ott lehetek a döntőben.

Zverev beszélt ellenfele fizikai állapotáról is, akit láthatóan legyengített egy gyomorpanasz. Nagyon őszintén kifejtette, hogy ezt észrevette: "Igen, láttam, hogy valami történik vele. Azt hiszem, az első két szettben igazán hihetetlen szinten volt. Tőle és tőlem is. De a második szett végén láttam, hogy sokkal lassabban kezdett mozogni, és rájöttem, hogy nem érzi jól magát, de még mindig nagyon szép ütéseket ütött.

És a mozgását tekintve, ha én elkezdtem volna passzívabb lenni, az lehetővé tette volna, hogy megnyerje a meccset. Tényleg gratulálni kell neki, mert a végsőkig játszott és keményen küzdött a végéig. Igen, ő egy nagyszerű bajnok és nagyszerű srác, és tudom, hogy még visszajön ide."

Mielőtt elhagyta volna a pályát, az 1,98 méteres játékos egy meglehetősen rossz emlékre is visszatekintett, az első major döntőjére. Tapasztalt játékosként így magyarázta: "Hát igen, két szettel vezettem nullára, két pontra voltam attól, hogy megnyerjem a meccset, aztán ennyi volt. Ahogy már korábban is mondtam, és most is elmondom, akkor még nem álltam készen arra, hogy megnyerjem az első Grand Slam-tornámat. Domi (Thiem) volt az, nem én. Én nem álltam készen. Nem voltam elég érett hozzá.

Talán csak túlságosan gyerek voltam, és nem értettem teljesen ennek az egyedülálló lehetőségnek a jelentőségét. Ezért vesztettem. Most 27 éves vagyok, már nem vagyok gyerek, és öregszem. Ha nem most, akkor mikor? Mikor?"