Alcaraz, a bajnok, aki sosem hagyja abba az álmodozást: "Egy álom számomra, hogy a kezemben tarthatom ezt a trófeát".
Carlos Alcaraz rövidre zárta Novak Djokovicot a vasárnapi wimbledoni döntőben (6-2, 6-2, 7-6). Briliáns, szinte meg sem rezzent, és logikus volt, hogy mindössze három szettben győzött.
Az El Palmar-i csodagyerek nem titkolta örömét a díjkiosztón: "Őszintén szólva, egy álom számomra, hogy a kezemben tarthatom ezt a trófeát. Emlékszem, amikor 11 vagy 12 éves voltam, azt mondtam egy interjúban, hogy az az álmom, hogy megnyerjem Wimbledont.
Teljesül az álmom, és remélem, hogy ez így is marad, de természetesen nagy öröm ezen a csodálatos pályán játszani és megnyerni ezt a trófeát.
Már korábban is mondtam, de számomra ez a világ legszebb versenye, így a legszebb trófea is.
Volt 3 meccslabda (6-2, 6-2, 5-4 40-0-nál), de tudtam, hogy még nincs vége, mert Novak nagyszerű harcos, és tudtam, hogy a meccsnek még nincs vége.
Ezután feltétlenül meg kellett tartanom az adogatásomat, így nyugodt akartam maradni ebben a helyzetben, és a legjobb teniszemet játszani a tie-breakben. Csak erre tudtam gondolni. Végül sikerült megtalálnom a megoldást, és igen, remek tie-breaket játszottam."
A spanyol a tenisz történetében mindössze a hatodik játékos lett, aki egyazon évben megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot és Wimbledont, és sikerét mindenekelőtt a hozzáállásának tulajdonítja: "Azt hiszem, ez csak harc és hit kérdése.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy azon ritka játékosok közé tartozom, akiknek sikerült ugyanabban az évben megnyerni a francia nyílt teniszbajnokságot és Wimbledont. Novaknak sikerült. Ők nagyszerű bajnokok.
Én még nem tartom magam az ő szintjükön, de próbálok továbblépni, hinni magamban és a saját történetemben."
A spanyol kissé feszült, majd gratulált ellenfelének és köszönetet mondott csapatának: "Nagyon ideges vagyok ezzel a beszéddel, de szeretnék gratulálni Novaknak és a csapatának. Tudom, hogy nehéz időszak ez számotokra, nehéz heteken mentetek keresztül.
Az, hogy képesek vagytok játszani ezen a tornán és bejutni a döntőbe, igazán hihetetlen. Beszéltem erről a csapatomnak, és nehéz volt elképzelni, hogy képesek lesztek visszajönni ide és játszani ezen a felületen, szóval igen, nagyon tisztellek benneteket és a csapatotokat!
És természetesen a csapatomnak és a családomnak is. Mindenki a páholyomban. Már 4 hete itt vagyok, keményen edzek, hogy lépést tartsak a versennyel, és remélem, hogy jó eredményeket érhetek el itt.
Minden nap, minden héten, végig támogattok: mögöttem álltok, bárhol is vagyunk a világban, még akkor is, ha messze vagytok otthonról és a családotoktól.
Hihetetlen, hogy ilyen sokáig velem voltál, és mindig olyan sokat tanítasz nekem. Remélem, még sok ilyen pillanatunk lesz."
Több mint egy meccs: a nők és férfiak közötti bérkülönbségek a teniszen belül 
Edzőváltás vagy önmagad újrateremtése: az előszezon, a döntések ideje 
A Rafa Nadal Academy: a jövő teniszcsillagai számára kialakított szakmai és profi modell 
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében