Mathias Bourgue búcsúzik: „Búcsúzom a versenyzéstől, de nem a pályától”

Több mint tizenöt év után a világkörüli versenyzésben Mathias Bourgue búcsút mond a versenyzéstől. A korábbi világranglista 140. helyezettje, aki egy felejthetetlen Roland Garros-mérkőzésen volt hős Andy Murray ellen, új fejezetet nyit: az átadásét, címke és előre kijelölt terv nélkül.

© David ILIFF https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Mathias_Bourgue_2,_2015_Wimbledon_Qualifying_-_Diliff.jpg

Clément Gehl

le 12/12/2025 à 07h44

2 perc olvasás

Bourgue Mathias

Mathias Bourgue, 31 éves, a LinkedIn-fiókján jelentette be, hogy visszavonul a profi teniszezői pályafutásától. A francia játékos, aki 2017-ben a 140. helyen állt, 2016-ban hagyott nyomot Roland Garroson, ahol 2-1-es szettelőnnyel állt a britekkel szemben, mielőtt öt szettben kikapott volna.

Bourgue bejelentésében méltatta karrierjét, és felfedette jövőbeli terveit: „Több mint tizenöt évet töltöttem azzal, hogy pontról pontra éltem az életemet. Ma fordulok egy oldalt… de nem hagyom el a pályát.

Igen, búcsúzom a versenyzéstől. De magammal viszek valamit, amit kevesen ismernek igazán: azt, hogyan gondolkodik, érez, dönt, gyűri le a nehézségeket, kezdi újra, és marad éber egy profi játékos, amikor minden egy apró részleten múlik.

A tennisz megtanított, hogyan olvassak fel egy helyzetet egy másodperc alatt, hogyan kezeljem a nyomást, amikor fizikailag is megjelenik, hogyan haladjak tovább, amikor a fejem és a testem nem bírja, és hogyan legyek jelen, amikor már nincs többé hely a hibára. Ezt szeretném továbbadni. Nem azzal, hogy 'mentális edző' leszek.

Nem azzal, hogy 'teniszoktató' leszek. Nem azzal, hogy új címkét ragasztok magamra. Szeretnék megosztani egy élvonalbeli tapasztalatot. Egyesek számára ez egy edzés lesz a pályán: megélni egy profi intenzitását, pontosságát, igényességét.

Másoknak ez egy beszélgetés lesz a teljesítményről, a stresszről, a döntéshozatalról, a bizalomról, a mindent eldöntő pontról. Másoknak pedig ez egy bemerülés lesz a rutinokba, a láthatatlan mechanikákba, az élvonal egyszerűségébe. Még nem adtam nevet ennek.

És nem szeretném túl korán megtenni. Csak egy dolgot tudok: van valamim, amit át tudok adni. És szeretném továbbadni. Ha ez szól hozzád, akár azért, hogy másképp értsd meg a tennist, akár azért, hogy más szemszögből fedezd fel a teljesítményt, gyere. Egy beszélgetéssel kezdjük, és meglátjuk, meddig juthatunk el.”