Tsonga a közösségi média hatásáról: „Valaki egy telefonnal elmesélheti a személyes életedet. Ez elég szörnyű”

Átutazóban honfitársa és barátja, Gael Monfils YouTube-csatornáján, Jo-Wilfried hajlandó volt részt venni a talk-showban.

Ami úgy tűnik, hogy Monfils által a YouTube-csatornáján indított sorozat első epizódja, a két férfi számos téma sokféleségét vitatta meg.

A közösségi hálózatok professzionális sportolók életére gyakorolt ​​hatásának kérdésével foglalkoztak, lelkesedés és aggodalom között helyezkedtek el.

Tsonga így nyilatkozott: „Valójában én imádom azt az oldalt, hogy létrehozod a saját médiádat. Ezt tényleg szeretem. Valójában mindenkinek joga van a magánélethez. Amit szeretek, az az, hogy jogod van megadni, amit meg akarsz adni, és jogod van megtartani, amit meg akarsz tartani.

De a probléma az, hogy ennek a dolognak az elhajlása az, hogy te megteheted ezt, de a körülötted lévő emberek beletehetnek a hálózataidba. Holnap, a személyes életedben van valaki, egy telefonnal, aki elmesélheti a személyes életedet. És ezt végül is elég szörnyűnek találom.

De ott van ez a pozitív oldal. Jogod van a válaszhoz, elmondhatod, amit csak akarsz. Előtte nagyon frusztrált voltam, amikor egy média így vagy úgy mutatott be téged… Lehetőségük volt formálni a képedet anélkül, hogy bármit is mondhattál volna. Ma, hála a közösségi médiának, jogod van kifejezni magad és elmondani, amit gondolsz.

Kicsit hasonló elképzelésen alapulva, Monfils így nyilatkozott neki: „Én szeretem, mert van közösséged, rajongóid. Tényleg, azok az emberek, akik meg akarják ismerni, ki vagy valójában, hát sokkal könnyebb tartalmat adni nekik.

Beengedheted őket a kis titkos kertedbe. Igen, ez kitárja magát. Folyamatosan ki vagy téve, mert vagy túl sokat mutatsz, vagy nem mutatsz eleget. Vannak emberek, akik többet akarnak látni, emberek, akik kevesebbet akarnak látni.

A kissé negatív oldal, amit egyre inkább megvitatunk a sportágunkban, sajnos. Ezek a fogadók. Az emberek, akik könnyebben közel kerülhetnek hozzád és ingyenesen sértegethetnek téged. A rasszizmus…”