Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között
Egy folyamatosan változó társadalomban a technológia elkerülhetetlenül egyre fontosabb helyet foglal el a mindennapjainkban. Minden terület érintett, és a sport sem kivétel. Az elmúlt 40 évben milliméteres pontosságú, forradalmi újítások követték egymást.
A tenisz világa, amely évszázados múltra tekint vissza, ma olyan technológiák megjelenésével néz szembe, amelyek újradefiniálják a játékszabályokat. Míg a tegnap bajnokai az ösztöneikre és tapasztalataikra támaszkodtak, addig a mai játékosok olyan eszközök előnyeit élvezik, mint a videós visszanézés vagy a hawk-eye.
Ezek lehetővé teszik az igazságosabb, pontosabb ítélkezést, ugyanakkor alapvető kérdéseket vetnek fel a sport lényegével kapcsolatban. Ez a dosszié azt vizsgálja, milyen tétjei vannak ennek az átmenetnek a technológiai alapú játékvezetés felé, rávilágítva a hagyományok megőrzése és a gyakran elgépiesedettnek érzett modernitás közötti feszültségekre.
HAWK-EYE, ELC, VIDEÓ: AZ ÚJDONSÁGOK, AMELYEK FELLENDÍTIK A TENISZT
Azáltal, hogy lehetővé tette az adogatások érvényességének ellenőrzését, a Cyclope (amelyre lentebb visszatérünk) utat nyitott egy olyan korszaknak, ahol a pontosság létfontosságúvá vált a pályán. Ez a forradalom nem csupán jelentős változást hozott a tenisz ökoszisztémájában, hanem megalapozta a későbbi fontos döntéseket is. Ilyen volt különösen a hawk-eye rendszer bevezetése, majd újabban az Electronic Line Calling (ELC) és a videós segítség alkalmazása.
Az ATP és a WTA által már az 1980-as években bevezetett Cyclope számítógépes rendszer az első nagy forradalom. Akkoriban azt tette lehetővé, hogy megállapítsák, a játékosok adogatása a megfelelő zónában pattant-e le vagy sem.
Először 1980-ban, Wimbledonban használták, majd a következő évben az US Openen és az Australian Openen is tesztelték. Ezt a korlátozott verziót váltotta fel később a hawk-eye, az a technológiai eszköz, amely mára a tenisz egyik alapvető elemévé vált.
Lehetővé teszi, hogy a játékosok megóvják a vonalbírói döntéseket, ha úgy ítélik meg, hogy egy hibásnak jelzett labda valójában a pályán belül pattant le, vagy fordítva. Ez egy megbízhatóbb és tartósabb rendszer. A technológia első használata után húsz évvel jelent meg a kihívás (challenge) lehetősége.
Egy sorsdöntő Williams–Capriati meccs a hawk-eye érkezése előtt
A hawk-eye profi tornákba való integrálásának ötlete 2004-ben vált egyértelművé. Az US Openen a hawk-eye-t a tévéközvetítés rendelkezésére bocsátották, miközben a pályán lévő játékvezetők még nem fértek hozzá. A Serena Williams és Jennifer Capriati közötti negyeddöntő során a nézők így tanúi lehettek azoknak a hibáknak, amelyek végül a 23-szoros Grand Slam-bajnok meccsébe kerültek.
„Azért vált fontos a hawk-eye, mert minden labdámat hibásnak jelezték, még akkor is, ha nem is voltak közel a vonalakhoz. Rendszeresen kinn-nek mondták. Lehetetlen volt így játszani” – mondta Williams 2022 augusztusában.
Christopher Clarey, amerikai sportújságíró és tenisz-szakíró ezt erősítette meg a CNBC-nek: „A Williams–Capriati meccs alapvető fontosságú volt. Ennél az összecsapásnál kezdte az US Open kipróbálni a tévében is látható hawk-eye rendszert. A nagyközönségnek így több információja volt, mint maguknak a játékosoknak. Óriási különbség volt aközött, amit az emberek láttak, és aközött, ami valójában a pályán történt.”
A Serena Williams ellen hozott sok hátrányos döntés érthetően aggodalmat keltett. Ennek a meccsnek köszönhetően elengedhetetlennek tűnt, hogy a hawk-eye-t a játékosok rendelkezésére is bocsássák a stadionokban.
A 2006-os miami tornán az amerikai Jamea Jackson volt az első, aki kérte, hogy visszanézhessék, pontosan hová pattant a labda. A következő hónapokban az US Open (2006), az Australian Open és Wimbledon (2007) kezdték használni a hawk-eye-t.
Az ELC, milliméter-pontos eszköz
A tenisz másik nagy újdonsága az elmúlt években az ELC (Electronic Line Calling). Ez a rendszer egy pillanat töredéke alatt megmondja, hogy egy, a vonalakhoz túl közel pattant labda a pályán belül volt-e vagy sem. Az ELC automatikusan érzékeli az esetleges lábhibákat is adogatás közben.
Ezt az eljárást először a 2017-es Next Gen ATP Finals során alkalmazták. A labdák automatikus bemondásának köszönhetően a vonalbírók feleslegessé váltak, és fokozatosan eltűntek a profi versenyek pályáiról.
Ben Figueiredo, a hawk-eye technológiai innovációs igazgatója a teniszben így írja le az ELC működését: „A pálya köré elhelyezett kamerákat úgy kalibráljuk, hogy a mérkőzés teljes időtartama alatt rögzítsék a játékos és a labda helyzetét.
Valójában tizenkétből nyolc kamerát használunk, de ha az egyik megsérül vagy gyengébb a teljesítménye, akkor sem veszítünk a pontosságból. A teljes telepítés három napot vesz igénybe.
Az US Openen minden pályán tizenkét kameránk van, és további hat a lábhibák észlelésére. Összesen 204. A rendszer pontossága milliméteres, és az ITF (a Nemzetközi Teniszszövetség) jóváhagyta ezt a rendszert.”
A COVID, fordulópont a technológia térnyerésében a teniszen belül
A hawk-eye így mintegy tizenöt éven át teljes mértékben a profi körforgás részévé vált. A tenisz azonban a COVID–19 járvány idején újabb jelentős fordulóponthoz érkezett. Miközben a járványhelyzet miatt rengeteg eseményt töröltek, az irányító testületek felgyorsították a sportág „robotizálásának” folyamatát.
Így már 2020 nyarán az US Open bejelentette, hogy az ELC veszi át a vonalbírók helyét a New York-i komplexum két legnagyobb stadionjában. Az Arthur Ashe és a Louis Armstrong pályákat 100%-ban ellátták az elektronikus rendszerrel. Az Australian Open később követte az amerikai Grand Slam példáját, és néhány hónappal később az első olyan major tornává vált, amely 100%-ban ezt a technológiát használta, vonalbírók nélkül.
Az ATP 2023-ban végleg jóváhagyta az ELC bevezetését
Az ATP 2023-ban az ELC bevezetésével a lehető legkisebbre akarta csökkenteni a hibázás kockázatát. Ez egyúttal végleg megpecsételte a vonalbírók sorsát a tornákon a 2025-ös szezontól kezdve.
„Történelmi pillanatról van szó a sportunk számára. A hagyomány a tenisz szíve, és a vonalbírók fontos szerepet játszottak az évek során” – jelentette ki Andrea Gaudenzi, az ATP elnöke az ELC bevezetéséről szóló 2023-as bejelentést követően.
„Ugyanakkor felelősségünk, hogy elfogadjuk az innovációt és az új technológiákat. A sportunk megérdemli a lehető legpontosabb játékvezető rendszert, és örömmel tölt el bennünket, hogy 2025-től a teljes versenynaptárunkban alkalmazhatjuk” – érvelt akkor az olasz vezető.
Három a négy Grand Slamből szintén bevezette ezt a módszert: egyedül a salakon játszott Roland Garros használ továbbra is vonalbírókat a kéthetes tornája alatt. A hawk-eye és a videó megérkezéséről a Porte d’Auteuil-ben továbbra is heves vita zajlik a „sárga labda” világában.
A videó 2025-től elérhető a nagy ATP-tornákon
A technológiai arzenál kiegészítéseként a videós segítség is megjelent, miután 2018-ban a Next Gen ATP Finals tornán debütált. Évek óta nagyon népszerű a csapatsportokban, például a labdarúgásban és a rögbiben, lehetővé téve a játékvezetők által hozott hibás döntések korrigálását bizonyos játékszituációkban.
Teniszben arra használható, hogy kiderüljön, egy labda kétszer pattant-e az ellenfél térfelén. Az ATP 2025 februárjában bejelentette, hogy az összes Masters 1000-es torna igénybe fogja venni a videós segítséget, ami jelentős előrelépés.
„A székbírók visszanézhetik az olyan döntéseket, mint a „not up” (kettős pattanás), a hibák, a „touch” (ha az ellenfél hozzáér a labdához), a „hindrance” (zavarás labdamenet közben), a pontszám téves megállapítása, illetve az esetleges kizárással járó szituációk. Ez pontosabbá teszi a játékvezetést.
Ez egy forradalmi év folytatása a sport számára. Történelmünkben először fordul elő, hogy minden profi verseny, bármilyen borításról is legyen szó, valós idejű elektronikus hibadetektáló rendszerrel működik, ami a játékosoknak és a rajongóknak szánt, lehető legpontosabb standardok biztosítására irányuló erőfeszítések eredménye” – közölte az ATP 2025 elején.
A HAGYOMÁNY MÉG MINDIG ÉL
Miközben a profi körforgás szinte egésze átáll az elektronikus játékvezetésre, Roland Garros továbbra is hű marad a vonalbíróihoz. Vállalt döntés ez, a hagyományok tisztelete és a francia tenisz romantikájának védelme között egyensúlyozva.
Roland Garros továbbra is óvatos a technológiával
Az egyetlen salakpályás Grand Slam, a Roland Garros az utolsó a négy major torna közül, amely ellenáll az ELC bevezetésének a profi körforgásban. Mivel a salakos borításon a labdák nyomot hagynak, amit a székbíró ellenőrizni tud, a szervezők úgy vélik, nincs szükség a rendszer alkalmazására.
A Roland Garros egy közleményben meg is erősítette, hogy a vonalbírók legalább 2026-ig továbbra is a torna részét képezik, ezzel is őrizve a verseny hagyományát: „A 2025-ös kiadás során 404 játékvezető volt jelen. Közülük 284 francia volt, akik Franciaország minden szövetségi ligájából érkeztek.
Ezeket a bírókat és vonalbírókat mintegy 30 000 francia hivatalos játékvezető közül választják ki szigorú eljárás keretében; ők egész évben a ligák, megyei bizottságok és a Francia Teniszszövetséghez (FFT) tartozó klubok meccseit vezetik. Ez a döntés hozzájárul Roland Garros egyediségéhez: ez az utolsó olyan Grand Slam-torna, amely még vonalbírókra támaszkodik.”
A vonalbírók, egy „emberi oldal”, amely lassan eltűnik
A legtöbb játékos mégis azért lobbizik, hogy az automatizált rendszert Párizsban is bevezessék. Figueiredo érti a helyzetet: „A tornák dönthetik el, akarják-e használni vagy sem. Tudom, hogy Roland Garros szereti megtartani a vonalbírókat, és azt, hogy a székbírók lejönnek a székükről, hogy megvizsgálják a nyomot.”
„A franciák valóban felteszik maguknak a kérdést, hogy tényleg szükségük van-e rá. A világ különböző pontjain a közönség máshogyan viszonyul a hagyományokhoz. Már önmagában az, hogy a bírók lejönnek a székükről, és megmutatják a nyomot a játékosoknak, hozzájárul ennek a szokásnak a fennmaradásához. Ha Roland Garros úgy dönt, hogy bevezeti a hawk-eye-t, ahol minden döntés valós időben születik, a torna elveszíti ezt az emberi oldalát” – teszi hozzá Clarey.
A hawk-eye jelentős költségekkel jár
Ben Figueiredo, aki kiválóan ismeri az US Open pályáin alkalmazott technológiát, tisztában van azzal, hogy a kamerák telepítésének ára van: „Pályánként a felszerelés nagyjából 100 000 dollárba kerül. Minden anyag a mi tulajdonunk, és több mint tizenöt éve partnerségben állunk az USTA-val (az Amerikai Teniszszövetséggel). Ők azok, akik mindent kifizetnek itt” – mondja.
Christopher Clarey megerősíti: „Nagyon drága az ELC bevezetése, ha korlátozott költségvetésből gazdálkodnak, és nem is könnyű a telepítése. Ez akadályt jelent sok kisebb torna számára.”
MINDENÜTT JELEN LÉVŐ, DE NEM TÖKÉLETES TECHNOLÓGIA
Bár a technológia továbbra is forradalmasítja a tenisz világát, vannak korlátai és nem mentes a vitáktól sem. Az utóbbi idők incidensei rávilágítottak azokra a hiányosságokra és kétértelműségekre, amelyek továbbra is fennállnak, és vitát váltanak ki a profi körforgás játékosai és játékvezetői körében.
Az, hogy a rendszer nem mindig képes kijavítani a kritikus pillanatokban hozott téves ítéleteket, valamint a videóhasználat körüli merev szabályok, jól mutatják, hogy a technológia nem mindig tudja garantálni a teljes igazságosságot a pályán.
A technológia korlátai a teniszben
A videó sem volt mentes a bakiktól. A 2024-es US Open harmadik fordulójában, Anna Kalinskaya és Beatriz Haddad Maia mérkőzésén egy vitatott pont járta be a világot. A brazil játékos egy előre futás közben valuezte vissza ellenfele röptéjét. A meglepett orosz elhibázta a következő ütését. A videós visszajátszás után a nézők láthatták, hogy Kalinskaya labdája kétszer pattant, mielőtt Haddad Maia vissza tudta volna ütni.
A pont tehát nem lett volna érvényes, ám még a videós segítség igénybevétele után sem volt képes a székbíró megváltoztatni az eredeti döntést. A pontot így Haddad Maiának ítélték. Az incidens a meccs fordulópontjának bizonyult, a dél-amerikai játékos ezután magabiztosan behúzta a mérkőzést (6–3, 6–1).
Hasonló eset történt az Australian Open 2025-ös kiadásán Iga Swiatek és Emma Navarro között. A lengyel 6–1, 2–2, előnyben adogatott, amikor az amerikai rövid labdája a hálóhoz kényszerítette. Egy jól kivitelezett válaszul adott rövidítés után Swiatek megnyerte a pontot. Navarro azonban, aki úgy tűnt, észrevette, hogy az előző labdája kétszer pattant, kérte a székbírót, hogy használják a videót.
A szabályok azonban ebben a helyzetben nagyon egyértelműek. A játékos csak akkor kérheti a videós visszanézést, ha azonnal megállítja a játékot, még ha a labdamenet folytatódik is. Kockázatos módszer, ahogyan Navarro maga is elismerte.
„Nem állítottam meg a pontot. Elütöttem a következő labdát, ezért nem kérhettem a videót. Szerintem jobb lenne, ha akkor is kérhetnénk a visszajátszást, ha tovább játszunk, mert minden nagyon gyorsan történik. Megkérdeztem a bírót, hogy visszanézhetem-e a pontot, de azt mondta, nem lehet, mert nem álltam le” – magyarázta az amerikai a meccs utáni sajtótájékoztatón.
„A döntést a bírónak kell meghoznia”
„Elütöd a labdát, ő visszaadja, és közben azt gondolod, hogy a pont megy tovább. Tudja, a fejemben mégis az járt, hogy talán így is megnyerhetem a labdamenetet, ha végigjátszom.
Elég lehangoló, hogy egy labdamenet közben kell megállni. Ha pedig megállunk, és kérjük a videót, előfordulhat, hogy a labda valójában nem pattant kétszer. A végén a döntést a székbírónak kell meghoznia.
Nehéz bárkit is hibáztatni, mert nehéz döntésről van szó. A szabályoknak másoknak kellene lenniük, mert képesnek kellene lennünk visszanézni a felvételeket, hogy végleges döntést hozhassunk” – sajnálkozott Navarro.
A Fritz–Nakashima-incidens Cincinnatiben 2024-ben
Sok a példa a hawk-eye, különösen az ELC rendszer gyenge pontjaira. A 2024-es cincinnati Masters 1000-es tornán Taylor Fritz és Brandon Nakashima mérkőzésén egy hosszában kint landoló labda keltett vitát. Fritz egy pillanatra megállt, azt gondolva, hogy az ELC jelzi majd, hogy a labda valóban kinn volt. A labdamenet azonban folytatódott.
Csak néhány ütés után szakította félbe az ívet Greg Allensworth bíró, majd beszélt Fritzzel: „Ne mondja nekem, hogy meg kell állnunk egy labdamenet közepén, amikor ott van az ELC” – mondta az amerikai az ATP hivatalnokának. „Megértem, de ez így működik” – válaszolta a bíró. Végül a pontot újrajátszották, noha logikusan Fritznek kellett volna megkapnia.
A TECHNOLÓGIA: FORRADALMI FEJLŐDÉS, DE NEM TÖKÉLETES
A 2000-es évek közepe óta a technológia rendkívül fontos szerepet játszik a teniszben. Hawk-eye, automatizált bemondások, videó: minden azt szolgálja, hogy megkönnyítse a székbírók munkáját.
Az automatikus játékvezető rendszerekkel felszerelt pályák fontos fordulópontot jelentenek a sport történetében. Bár ezek az újítások vitathatatlan garanciákat kínálnak a pontosság és a sportszerűség terén, egyúttal kérdéseket vetnek fel a mérkőzések alatti emberi interakciók jövőjével kapcsolatban.
A játék hagyományos szellemiségének megőrzése is veszélybe kerül. Létfontosságú megtalálni az egyensúlyt az innováció és az alapvető értékek tisztelete között, hogy a „sárga labda” világa megőrizhesse vonzerejét és hitelességét.
A sporttechnológiai piac töretlen növekedése
2030-ra a sporttechnológia piaca várhatóan eléri a 25,7 milliárd dollárt, ami 26%-os növekedést jelentene a 2023-as szinthez képest. Ami a teniszt illeti, ez a sport várhatóan egyre inkább „robotizálódik” az ELC és a videó szinte minden profi tornán való megjelenésével.
Egyedül Roland Garros bízik még a vonalbírókban. Ugyanakkor a salakpályán hagyott nyomokkal kapcsolatos számos polémia, valamint több játékos kérése a technológia párizsi bevezetésére továbbra is napirenden lévő vita. A párizsi Grand Slam szervezőinek hamarosan komolyan el kell gondolkodniuk mindezen.
Ezzel párhuzamosan a mesterséges intelligencia térnyerése a társadalomban számos ágazatot átalakít, folyamatokat automatizálva, szolgáltatásokat személyre szabva és újradefiniálva a munka világát. Az MI példátlan lehetőségeket kínál a hatékonyság és a hozzáférhetőség javítására, ugyanakkor komoly kihívásokat is felvet, különösen az adatvédelem és a biztonság terén.
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között 
Témák – Szaúd-Arábia, sérülések, háború és üzlet: a tenisz lebilincselő hátterét tárja fel a TennisTemple 
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében