Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Minden évben, amikor kialszanak a reflektorok az ATP- és WTA-naptár utolsó tornáin, egy másik mérkőzés kezdődik.
Ez a repülőkön, az üres edzőtermekben, távoli tengerpartokon vagy privát edzőközpontokban zajlik. Ez az előszezon, egy egyszerre rövid és kulcsfontosságú időszak, amely alatt megalapozzák – vagy éppen megingatják – a jövőbeli teljesítményt.
Sokáig egyszerű zárójelnek tekintették, mára azonban az előszezon stratégiai jelentőségű tényezővé vált. Fizikai regeneráció, mentális levezetés, specifikus munka és versenynaptár-tervezés között ma már egy finom kirakósra hasonlít, ahol minden darab megváltoztathatja egy szezon, sőt akár egy karrier irányát.
Ebben az írásban bemutatjuk, hogyan épül fel valójában ez a téli szünet. Ez a meghatározó pillanat, amelyet gyakran nem ismernek, néha alábecsülnek, de mindig döntő jelentőségű.
Egy létfontosságú szükséglet: miért vált elengedhetetlenné az előszezon
Az ATP- és WTA-tour versenynaptára a profi sport egyik legkimerítőbbje. A tornák egymást követik, az utazások felhalmozódnak, a meccsek elhúzódnak, olykor szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között.
A test folyamatosan kapja a terhelést, a kapaszkodók egyik hétről a másikra eltűnnek, és a fizikai, valamint mentális fáradtság tartósan megtelepszik.
Sok játékos számára az előszezon az egyetlen rés ebben az őrült hajszában. Gyakran azonban minimálisra zsugorodik, mivel megeszik a későn rendezett események, mint például a Davis Kupa- vagy a Billie Jean King Cup-döntő, illetve az év végi bemutató mérkőzések.
A fizikai felkészüléssel foglalkozó kutatások emlékeztetnek rá: egy rosszul „megemésztett” szezon drasztikusan növeli a sérülések, a krónikus fáradtság és a teljesítménycsökkenés kockázatát. Valódi szünet nélkül a forma gyorsabban kopik, mint gondolnánk.
Egy jól menedzselt pihenőidő három célja: fizikai regeneráció, mentális feltöltődés és az új szezon alapjainak újraépítése. Egyes játékosok nyíltan kimondják: a teljes kikapcsolódás 10–15 napja olykor az egyetlen módja annak, hogy újra megjöjjön a kedvük a teniszhez és a mindennapokhoz.
Az előszezon három fő fázisa: egy séma, amely minden játékosra igazítva működik
Noha nincs univerzális modell, általában három fázis struktúrálja a profi teniszezők előszezonját.
1. fázis: a teljes leállás
Az edzők – különösen Franciaországban – gyakran 10–15 napos teljes leállást javasolnak, ütő, edzőterem és olykor bármilyen intenzív fizikai aktivitás nélkül. Ez az az időszak, amikor a játékosok „elengednek mindent”, nyaralni mennek, a családdal töltik az időt, környezetet váltanak.
Friss példák:
– Carlos Alcaraz szeret elmenekülni a Baleár-szigetekre, haza, hogy újra a szerettei közelében legyen, és kilépjen a média fókuszából.
– Novak Djokovic a világ egyik legdrágább komplexumában töltődött fel: az Amanyarában, a Turks- és Caicos-szigeteken (Karib-térség).
– Aryna Szabalenka egy luxusszállodában szállt meg a Maldív-szigeteken.
– Jannik Sinner kedveli Dubajt, így közvetlenül ott tudja elkezdeni az előszezoni felkészülését.
Ez a leállás létfontosságú: segít, hogy a test „kitörölje” a mikrotraumákat, az izmok regenerálódjanak, a mentális pedig kilépjen a versenyspirál alagútjából.
2. fázis: a fokozatos, kíméletes visszatérés
Miután a pihenőidő lezárult, a játékosok fokozatosan újraindítják a gépezetet. Kocogás, kerékpár, úszás, mobilitási gyakorlatok, core-edzés: a cél az állóképesség, az általános erő és a testi ellenállóképesség visszaépítése, anélkül hogy sokkolnák a szervezetet.
A sérülésmegelőzés ennek a szakasznak a központi eleme. A mobilitást fejlesztő gyakorlatok, a törzs és a vállöv megerősítése – amelyek a teniszben különösen igénybe vett zónák – külön hangsúlyt kapnak.
3. fázis: a specifikus és intenzív munka
Amikor a test „készen áll”, indul a legmegterhelőbb szakasz.
Ekkor ötvözik a célzott fizikai felkészülést (gyorsaság, robbanékonyság, agilitás, résztávos edzés, pliometria) az ütős munkával, mélyreható technikai és taktikai gyakorlással. Gyakran ez az egyetlen időszak az évben, amikor egy játékos alapjaiban javíthatja a lábmunkáját, a szerváját vagy a taktikai szervezését.
Ezzel párhuzamosan a stáb pontosítja a célokat: ranglistahelyezés, fizikai fejlődés, versenynaptár finomhangolása, a terhelési blokkok és pihenőidők megtervezése.
Mit csinálnak valójában a profik: a teljes pihenőtől az intenzív felkészülésig
A hivatalos nyilatkozatok mögött a gyakorlatok óriási mértékben különböznek.
Alexander Zverev például elismeri, hogy a szezon után alig engedélyez magának néhány pihenőnapot. Számára az edzőterem „a vakáció része”. Ez gyökeresen eltér attól a megközelítéstől, amelyet azok a játékosok alkalmaznak, akik mentálisan vagy fizikailag kimerülve mindent a teljes kikapcsolódásra tesznek fel.
A fizikai felkészítők viszont egyetértenek: a nagy edzésblokknak csak akkor van értelme, ha a regenerációt tiszteletben tartják. Fordítva: a túl hosszú leállás ritmust, érzeteket és izommemóriát törölhet. A megfelelő arány megtalálása így rendkívül érzékeny feladat.
Állandó fejtörő: dilemmák, amelyek megnehezítik az előszezont
Az előszezon tele van nehezen feloldható ellentmondásokkal.
Egyfelől pihenni kell a test, a motiváció és a mentális egészség védelme érdekében. Másfelől ez az egyetlen időszak, amikor valóban lehet fejlődni, mélyrehatóan dolgozni, behozni az év során felhalmozott lemaradást.
A mentális tényező óriási szerepet játszik. A játékosoknak ki kell üríteniük a fejük, miközben gyakran szponzorok, médiakötelezettségek vagy jövedelmező bemutató mérkőzések szólítják őket.
Ehhez társul a versenynaptár bizonytalansága, amelyet olykor egészen későig módosítanak, tovább nehezítve a tervezést.
Változó előszezon: a globálisabb megközelítések felé
A modern tenisz, amely fizikailag és mentálisan is intenzívebb, átalakítja a módszereket. Az előszezonok ma már globális szemléletet integrálnak: technikai, fizikai, taktikai, de egyre inkább mentális szempontokat is.
A sérülésmegelőzés központi jelentőségűvé vált, különösen azért, hogy biztosítsa a hosszú pályafutást egy olyan sportágban, ahol a „elhasználódás” állandóan jelen van.
Végül az individualizálás vált uralkodóvá. Minden játékos – életkorától, előző szezonjától, fáradtsági szintjétől, céljaitól vagy játékstílusától függően – személyre szabott előszezont épít.
Például Caroline Garcia annak idején bejelentette, hogy túlzott fáradtság és „toxikus mindset” miatt lerövidíti a szezonját. Szerinte ez a döntés tette lehetővé, hogy átdolgozza a felkészülését (előszezonját), és így a következő évet még felkészültebben kezdje.
A korlátok: amit még mindig rosszul ismerünk
Számos nyilvános tanulmány foglalkozik az ideális pihenőidő hosszával vagy az előszezon különböző modelljeinek pontos hatásaival. Az ajánlások azonban edzőnként, sőt ugyanazon a szinten belül fizikai felkészítőtől függően is jelentősen változnak.
A külső kényszerek – szponzorok, média, bemutató meccsek – gyakran csökkentik a mozgásteret, és sok játékos folyamatosan az összegyűlt fáradtság, az eredménykényszer és az egészségmegőrzés szükségessége között egyensúlyoz.
Egy kulcsfontosságú, sérülékeny és döntő időszak
Az előszezon sem nem egyszerű szünet, sem nem luxus. Olyan fordulópont, amelyen a következő szezon egy része, sőt olykor egy karrier sorsa is múlik.
Ha jól menedzselik, ugródeszkává válik: lehetővé teszi, hogy a játékos új energiával, tiszta fejjel és szilárd alapokkal térjen vissza. Ha rosszul kezelik, vagy túl rövid, utat nyit a túlpörgésnek, a motivációhiánynak, a sérüléseknek vagy a játék szintjének fokozatos eróziójának.
Valójában az előszezon egyfajta tükör. Megmutatja, mennyire képes egy játékos hallgatni a testére, mennyire ismeri önmagát, hogyan kezeli a nyomást, milyen intelligensen tervez, és mennyire tudja magát újra feltalálni.
Egy diszkrét, a nagyközönség számára többnyire láthatatlan időszak, amely azonban sokkal jobban meghatározza a szezon további alakulását, mint gondolnánk. A bajnokok tudják: gyakran ott, messze a pályáktól dől el minden.
Mi vár az előszezonra a jövőben?
Mi lenne, ha az előszezon a következő években gyökeresen átalakulna?
A túlterhelt versenynaptár, a növekvő nyomás és az egyre szélsőségesebb fizikai követelmények között a teniszvilág egyes szereplői már most egy mélyreható reform szükségességéről beszélnek.
Egy valódi naptárreform, a téli bemutató meccsek szabályozása vagy akár egy hivatalos pihenőidőszak létrehozása ezt a sérülékeny időszakot valódi újjáépítési fázissá alakíthatná.
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között 
Témák – Szaúd-Arábia, sérülések, háború és üzlet: a tenisz lebilincselő hátterét tárja fel a TennisTemple 
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében