A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
2017-ben hozták létre a Next Gen Masters-t (vagy Next Gen ATP Finals-t), amely nem csupán egy „mini világbajnokság” a nyolc legjobb, 21 év alatti játékos számára. Az ATP szemében ez egyfajta laboratórium: tér, ahol új szabályokat tesztelnek, miközben a holnap sztárjait állítják reflektorfénybe.
A torna intenzív ritmust, laza hangulatot és a mai közönségre szabott látványt ötvözi. A hagyomány és a show határán egyensúlyozva többet jelent egy egyszerű trófeahajszánál: a tenisz jövőjéről gondolkodtat, és megmutatja azokat a tehetségeket, akik a jövőben uralhatják majd a mezőnyt.
AZ ATP FÉLELMEI EGY KORSZAK VÉGÉN
Ahhoz, hogy megértsük, miért kelt ekkora érdeklődést a Next Gen Masters, vissza kell térni a lényegéhez: megmutatni, milyen lesz a holnap tenisze – mind a játékosok, mind pedig a játék szempontjából. Az ATP egyfajta lakmuszpapírnak tekinti: olyan eseménynek, amely néhány napba sűríti mindazokat a trendeket, amelyek a Tour jövőjét formálják. A formátum rövid, az intenzitás maximális, az ambíció viszont óriási.
2016-ban Roger Federer térd-, majd hátproblémák miatt Wimbledon után befejezi a szezonját. Rafael Nadal csuklósérüléssel bajlódik. Novak Djokovic pedig, aki az év elején még vitathatatlanul uralta a mezőnyt, meginogni látszik, és az önbizalomvesztés első jeleit mutatja.
Csak Andy Murray, az új világelső, tűnik pályafutása csúcsán lévőnek. Mindez elindít bizonyos gondolkodást – és némi aggodalmat – az ATP-n belül, amely látja, hogy szupersztárjai a vártnál korábban fáradás jeleit mutatják, még ha tényleges hanyatlásuk végül később is következik be.
Ebben a bizonytalan légkörben dönt úgy az akkori ATP-elnök, Chris Kermode, hogy elindítja a Next Gen ATP Finalst, egy tornát, amelyet a Big 4 utódlásának előkészítéséhez nélkülözhetetlen eszköznek szántak.
„Jön az új generáció, fényt kell irányítanunk ezekre a tehetségekre”
2016. november 19-én alapítják meg hivatalosan a Next Gen ATP Finalst, az új sorozatot, amely a következő évben gazdagítja majd a versenynaptárt.
A koncepció emlékeztet az ATP Finalsra, amely a szezon nyolc legjobb játékosát gyűjti össze. Ezúttal azonban az újonnan érkezők és fiatal reménységek (2024-ig 21 év vagy fiatalabb, utána 20 év vagy fiatalabb) kapnak esélyt a reflektorfénybe kerülésre.
Nyolc játékos – köztük egy szabadkártyás – kap meghívást Milánóba, az esemény első öt kiadásának házigazdájába.
„Az ATP felelőssége, hogy sokkal több játékost ismertessen meg egy jóval szélesebb közönséggel” – magyarázta Chris Kermode, majd így folytatta: „Olyan szupersztárjaink vannak, akik az elmúlt tíz évben túlnőttek magán a sporton, és valódi világszimbólumokká váltak. De jön az új generáció, és fényt kell irányítanunk ezekre az új tehetségekre.”
Innovációs kísérlet a fiatal közönség meghódítására
Közismert tény: az új generációk, különösen az úgynevezett Z generáció (1997 és 2012 között születettek) az okostelefonok, tabletek, közösségi hálózatok és a rövid, dinamikus, látványos tartalmak világában nőttek fel.
Mindez szöges ellentétben áll a tenisz lényegével: olyan sporttal, ahol a mérkőzések – különösen a Grand Slameken – öt szettig tarthatnak, és négy-öt óránál is tovább húzódhatnak. Ilyen körülmények között nem könnyű tartósan lekötni a fiatalok figyelmét anélkül, hogy ne a telefonjuk után nyúlnának.
Az ATP a közönség elöregedésének tényéből kiindulva – a Tennis TV előfizetőinek átlagéletkora akkor 61 év volt – álmodta meg a Next Gen ATP Finalst. Az ötlet: rövidebb, szinte show-műsorként felépített meccseket kínálni, fiatal játékosokkal a pályán, akik képesek inspirálni a következő generációt, és a holnap bajnokaivá válhatnak.
„Az emberek az idoljaikat szeretik nézni, ettől nem lesz több néző”
Bár az elképzelés logikusnak tűnt, a verseny létrehozása mégis némi szkepticizmust váltott ki a Touron. A legelső kiadás résztvevője, Andrej Rubljov például így nyilatkozott:
„Ez nem fogja növelni a nézettséget. Talán csak az elején. De maga a tenisz nem lesz ettől népszerűbb. Szerintem inkább olyan legendás játékosokat kellene meghívni, mint Roger Federer. Az emberek az idoljaikat szeretik nézni, a szabályok igazából senkit sem érdekelnek.”
Noha Rubljovéhoz hasonló hangok kétségbe vonták a tornának tulajdonított hatást, az ATP kitartott: ha modernizálni akarjuk a teniszt, merészen bele kell nyúlni az alapjaiba. És épp ezen a terepen – a szabályok, a ritmus és a show szintjén – különböztette meg magát nagyon gyorsan a Next Gen ATP Finals.
SZABÁLYOK, AMELYEK FENEKESTÜL FELFORGATJÁK A TENISZ KÓDJAIT
Már az első kiadásától fogva a Next Gen Masters kifejezetten kísérleti laboratóriumként határozta meg magát, szöges ellentétben a hagyományos tornákkal, ahol minden apró változtatás heves vitákat és ellenállást vált ki.
A leglátványosabb módosítás a mérkőzésformátumot érinti: nincsenek többé maratoni játszmák, helyettük öt nyert szettig tartó meccsek, de minden szettet négy játékig játsszanak, 3–3-nál rövidítéssel.
A hatás azonnali: a szettek eleje jóval intenzívebb, a nyomás folyamatosan ott van a szerváló és a fogadó játékoson egyaránt. Minden pont számít, mert pillanatok alatt el lehet veszíteni egy szettet.
A dinamika fokozása érdekében az ATP eltörli az előnyöket is: 40–40-nél egyetlen döntő pont határoz, ahogy már régóta a páros meccseken is. A szervánál a letet is megszüntetik. Ha a labda érinti a hálót és a megfelelő szervamezőben esik le, a pont folytatódik.
Az ELC, az új „király” a vonalakon
Az ítélkezés terén a szakítás szinte teljes. Bár a székbíró továbbra is jelen van, hogy felolvassa az eredményt, a vonalbírókat teljesen felváltja az elektronikus vonalkiértékelés (ELC – Electronic Line Calling), amelyet eddig csak a challenge-rendszer keretében használtak, nem pedig a meccs valós idejű vezetésére.
Az ATP-tornák történetében először a döntések automatikusan, azonnal és megkérdőjelezhetetlenül születnek meg. Ez csökkenti a megszakítások és viták számát.
A bevezetett újítások közül ez lett az, amely később a legnagyobb hatást gyakorolta az ATP- és WTA-körversenyre.
Gyorsabb pontközi játék
Az időkezelés is teljesen új alapokra kerül. A jól ismert „shot clock” 25 másodpercre korlátozza az időt a pontok között. A pálya hátulján elhelyezett, mindenki számára jól látható kijelző emlékezteti a játékosokat: nincs több idő totojázásra.
A shot clock egyben burkolt üzenet is olyan játékosok felé, mint Rafael Nadal vagy Novak Djokovic, akik köztudottan sok időt töltenek a pontok közötti rutinjaikkal, gyakran bőven túllépve a 30 másodpercet szerválás előtt. Egy intézkedés, amely sok szurkolót kielégít, akik unták már ezeket a végtelennek tűnő rituálékat.
Látványos coaching, engedélyezett mozgás a nézőtéren
Oldalcsere alatt egy másik fontos újítás jelenik meg.
Egy egyszerű fejhallgatón keresztül a játékosok röviden kommunikálhatnak az edzőikkel, akárcsak egy versenymérnök a Forma–1-ben, vagy egy sportigazgató a kerékpárversenyeken.
A közönség pedig szokatlan szabadságot kap egy teniszmérkőzésen: be- és kijárás, illetve mozgás a játék közben is engedélyezett.
Csak az alapvonal mögötti rész marad tabu, ahol a játékosokat leginkább zavarják a mozgások. A puristák szemében ez eretnekség, mások számára viszont nyitás egy élőbb, a többi sportág kódjaihoz közelebb álló tenisz felé.
Az új formátumon túl a Next Gen Masters sportfronton is beváltotta a reményeket: valódi ugródeszkát jelentett az új generáció számára, amely képes volt megingatni a Big 3-at és kísérőit. A torna az évek alatt formálta és láthatóvá tette azokat az arcokat, akik a jövőben az ATP Tour meghatározó alakjai lettek.
UGRÓDESZKA AZ ÚJ GENERÁCIÓ SZÁMÁRA
2017-ben a Big 3 utódjának első, potenciális generációját már jól ismerték a teniszrajongók. Andrej Rubljov, aki néhány hónappal korábban az US Open negyeddöntőjéig jutott, Denis Shapovalov – aki Montrealban nagy visszhangot keltő győzelmet aratott Nadal felett –, Karen Khachanov és Borna Coric is az esélyesek között volt.
A meglepetés azonban máshonnan érkezik: a 21 éves Hjon Cshung lesz a torna felfedezettje, miután a döntőben legyőzi Rubljovot. Néhány héttel később bizonyítja, hogy a milánói szereplés valódi fordulópontot jelentett számára: az Australian Open elődöntőjéig jut, többek között Novak Djokovic legyőzésével fémjelzett menetelés után.
Tetemes potenciálja ellenére pályafutását később sorozatos sérülések törik derékba.
Sinner, Alcaraz és Milánó szép öröksége
Egy évvel később Stefanos Tsitsipas nyeri a tornát. Offenzív játéka és egykezes fonákja – amely egyre ritkább a Touron – megerősíti: felfelé ível a karrierje. Egy év múlva megnyeri a londoni ATP Finalst, bizonyítva, hogy Milánó nem egyszerű ígéretet, hanem valós jövőt jelzett előre.
Ezután a mindössze 18 éves, a világranglistán csak 93. helyen álló Jannik Sinner ragyog. Az egykori olasz sítehetség könnyedén uralja a mezőnyt, és hazai közönsége előtt diadalmaskodik. Öt évvel később világelső, többszörös Grand Slam-győztes lesz.
2021-ben újabb csodagyerek lép színre: a szintén 18 éves Carlos Alcaraz, a spanyol tenisz jövőbeli vezéralakja, Rafael Nadal örököse. Uralkodik ellenfelein, és a torna nagy felfedezettjévé válik. Kevesebb mint egy év múlva megnyeri az US Opent, és a történelem legfiatalabb világelsője lesz, tökéletesen illusztrálva a Next Gen Masters ugródeszka-szerepét.
Szép felemelkedések… és néhány csalódás
Nyolc kiadás alatt a Next Gen Masters számos tehetséget hozott felszínre.
Közülük többen ma már rendszeres szereplői a top 10–30-nak: Daniil Medvedev, Karen Khachanov, Andrej Rubljov, Holger Rune, Lorenzo Musetti, Alex de Minaur, Ugo Humbert, Alejandro Davidovich Fokina, Jack Draper, Jiri Lehecka, valamint újabban Arthur Fils és Jakub Mensik.
Másoknak nehezebben alakult a folytatás. A 2023-as győztes Hamad Medjedovic egyelőre küszködik, hogy megvesse a lábát a top 50-ben, Dominic Stricker hullámvölgyben van és pályafutása szüneteltetését fontolgatja, míg a 2022-es bajnok, Brandon Nakashima még várja az első címet a főtáblás ATP-tornákon.
INNOVÁCIÓK, AMELYEKBŐL SZABVÁNY LETT
Amikor az ATP 2017-ben elindítja a Next Gen Masterst, sokan puszta játéktérnek, következmények nélküli kísérleti laboratóriumnak tekintik.
Nyolc évvel később egészen más a kép: számos, eredetileg Milánóban kipróbált újítás tartósan beépült a teniszbe, bizonyítva, hogy a torna részben betöltötte küldetését.
„Elvész a tenisz bája”
A legjelentősebb átalakulás az elektronikus vonalkiértékelés teljes körű bevezetése. Vonalbírók nélkül ma már minden döntést az ELC hoz meg, gyorsabban, megbízhatóbban és kevesebb vitával.
A folyamat felgyorsulása a Covid–19-járványhoz köthető, amikor ideiglenesen eltűntek a vonalbírók. Azóta a teljes Tour átállt a teljesen elektronikus rendszerre.
A technológia használata azonban nem győzött meg minden játékost. Arthur Fils például nosztalgiával gondol vissza a salakpályás vonalbíráskodásra:
„Elvész a tenisz bája. Amikor fiatal voltam, sokkal több élet volt a pályán. Keményen még rendben van, de salakon nagyon hiányoznak a bírók.”
Egyedül a Roland Garros tart még ki: 2026-os kiadásán is megmaradnak a vonalbírók.
Coaching boxok Melbourne-ben
Egy másik, mára megkerülhetetlen változás a 25 másodperces shot clock bevezetése.
2020 óta az ATP- és WTA-tornákon a két adogatás között kötelezően működik a visszaszámláló. A szabály bevezetése óta számtalan időtúllépés miatti figyelmeztetést osztottak ki – némelyiket jogosan, másokat a játékosok már kevésbé találtak igazságosnak.
Kevésbé látványos, de legalább ennyire fontos újítás a pályán történő coaching engedélyezése. Fejhallgatóra azonban már nincs szükség: 2025-től a játékosok szabadon beszélgethetnek az edzőikkel anélkül, hogy büntetést kockáztatnának.
Az Australian Open, élve ezzel az új szabadsággal, tovább ment: a centerpályán „coaching podokat” – kis edzői boxokat – alakítottak ki, hogy megkönnyítsék a kommunikációt a játékosok és csapataik között.
Az újdonság azonban nem aratott egyöntetű sikert: „Minden sportág fejlődik és innovál, a tenisz sem kivétel. Ez van.” – jegyezte meg Alexander Zverev. Stefanos Tsitsipas pedig elismerte, hogy „nevetett”, amikor meglátta Craig Tiley, a tornaigazgató új találmányát.
ÚTTÖRŐ PROJEKT, AMELY MÁSODIK LÉLEGZETET KERES
A Next Gen Masters jövője ma meglehetősen bizonytalan. Bár néhány újítás végül általánossá vált, mások megmaradtak kísérletnek: a négy játékig tartó szettek, az előny eltörlése vagy a let szerva megszüntetése nem kerültek át a klasszikus tornákra.
Úgy tűnik, az ATP is új lendületet keres: 2025-ben két új szabályt vezet be. A szettek közötti pihenő 120-ról 90 másodpercre csökken, a nézők pedig az első három játék alatt teljes mozgásszabadságot kapnak. Ezek a finomhangolások inkább azt az érzetet keltik, mintha a szervezet körbe-körbe járna, és ötletei végére érve próbálná újracsomagolni ugyanazt a koncepciót.
Jelenleg a torna fő vonzereje szinte kizárólag szakmai – és az is egyre korlátozottabb. 2024-ben az ATP 20 évre csökkenti a korhatárt, és eltörli a hazai szabadkártyát, amely ritkán hozott valódi sikert.
A torna dzsiddai (2023–2025) megrendezése, ráadásul decemberben, szintén csökkentette vonzerejét: sok játékos inkább pihen vagy a következő szezonra készül. A visszalépések megszaporodtak, és még a résztvevők motivációja is ingadozik.
Arthur Fils 2024-ben úgy nyilatkozott, hogy „edzőhétként” tekint a tornára, míg a végső győztes Joao Fonseca a következő évre már nem vállalta a részvételt.
A Next Gen név mint fejlesztési program
A legismertebb fiatal sztárok hiánya mellett egyéb kérdőjelek is fennmaradnak. Az ATP például idő előtt felbontotta a szaúdi szövetséggel kötött megállapodását, így a torna 2026-ra házigazda nélkül maradt, noha a szerződés elvileg 2027-ig szólt.
A „Next Gen” örökségének fenntartása érdekében az ATP 2024-ben egy új rendszert is bejelent: a 20 év alatti, top 350-ben rangsorolt játékosok nyolc főtáblás helyhez jutnak Challenger 125-ös vagy 100-as szinten, míg a top 250-be tartozók ezen felül egy ATP 250-es főtáblás szabadkártyát és két selejtezős meghívást kapnak.
Ez a tágabb fókusz ugyanakkor egy korszakváltást is jelez. Miközben számos újítás beépült a rendszerbe, mások puszta kísérletként maradtak meg, a Next Gen Masters fordulóponthoz érkezett.
A naptárban elfoglalt helye, a játékosok csökkenő lelkesedése és a jövőjét övező bizonytalanság miatt a torna egyre inkább eltávolodik eredeti ambíciójától, és inkább egy egyszerű fejlesztési eszköznek tűnik. Nyitott kérdés, mit jelent valójában a modern tenisz számára – és marad-e még szerepe az elkövetkező években.
STABIL ÖRÖKSÉG, TÖRÉKENY JÖVŐ
Nyolc évvel a létrehozása után a Next Gen Masters vegyes örökséget hagy maga után. Laboratóriumnak szánták a tenisz modernizálására és a Big 3 utáni korszak előkészítésére, és valóban hozzájárult fontos újítások – a shot clocktól a teljesen elektronikus vonalhívásig – teszteléséhez, miközben olyan játékosokat emelt reflektorfénybe, mint Sinner és Alcaraz, akik ma a Tour meghatározó alakjai.
Ugyanakkor a naptárban elfoglalt pozíciója, a játékosok lanyhuló elköteleződése és az ATP prioritásainak átalakulása fokozatosan gyengítette a szerepét. Az életkori korlát csökkentésével és egy szélesebb „Next Gen” program bevezetésével a torna ma inkább önazonosságát keresi.
A jövő dönti el, képes lesz-e megújulni – vagy már most a múlt részének tekinthető.
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között 
Témák – Szaúd-Arábia, sérülések, háború és üzlet: a tenisz lebilincselő hátterét tárja fel a TennisTemple