Dimitrov rendíthetetlen elszántsága: „Semmi sem állíthatja meg” a wimbledoni sérülése ellenére.
A Wimbledonban Jannik Sinner ellen történt kényszerű feladása után Grigor Dimitrov azóta küzd a visszatérésért a pályára. A 34 éves bolgár komoly kihívásokkal néz szembe, de elszántsága és fegyelme példát mutat az ellenálló képességre.
Grigor Dimitrov a Wimbledon óta sérült. Az elmúlt hónapokban több fizikai problémával küzdött, mégis kiválóan játszott Jannik Sinner ellen a londoni gyepen a nyolcaddöntőben, azonban mellizom sérülés miatt visszalépett egy szervát követően, miközben két szettel vezetett a korabeli világelső ellen.
Azóta Dimitrov rehabilitáció alatt áll, és nem játszott egyetlen hivatalos mérkőzést sem. Lemondta részvételét a torontói és cincinnati Mastersek 1000-es versenyén, valamint kihagyta az US Opent is, ami miatt először hiányzott Grand Slamről, mióta ugyanennek az amerikai tornának a résztvevője volt 2010-ben.
Annak ellenére, hogy csalódottan adta fel, amikor vezetett, Dimitrov nem vesztegette az időt a rehabilitációval. Valójában a játékos barátnője, Eliza Gonzalez egy Instagram-történetet osztott meg, amelyben a bolgár játékos két nappal a Sinner elleni sérülése után teljes erőbevetéssel dolgozik, még júliusban (lásd a videót alább).
„Két nappal a sérülés után. Semmi sem állíthatja meg. Ő a legnagyobb munkás, akit ismerek, a legfegyelmezettebb,” írta Gonzalez a közösségi oldalon. Jelenleg Dimitrov, a 34 éves játékos nem közölte, mikor tér vissza a pályára, és egyetlen közelgő versenyre sem nevezett be.
Jelenleg a világranglistán a 28. helyen áll, a 2017. évi ATP Finals győztese nem akarja elsietni a visszatérést, folytatja a kondíciójának helyreállítását a közelgő visszatérése előtt.
Wimbledon
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között