Hamburg 2022: visszatekintés Musetti utolsó (és egyetlen) győzelmére Alcaraz ellen a körúton
A Hamburg 2022 mindörökre az emlékezetébe vésődik, mint Lorenzo Musetti utolsó és egyetlen győzelme Carlos Alcaraz felett. Visszatekintés egy izgalmas döntőre.
A 2022-es ATP 500-as hamburgi torna döntőjében a tenisz két fiatal csodagyermeke mérkőzött össze. Már az első cseréktől kezdve élénk volt a játék: technikai tudás és intenzitás, amely az olasz játékos javára dőlt el.
A második szett még keményebb küzdelmet hozott, mint az első, amely során a spanyol játékos nagyon idegesnek tűnt. Ráadásul, amikor 4-5-re vezetett Musetti szervájánál, egy jelenet még fokozta a már amúgy is tapintható feszültséget.
Ugyanis, 15-15-nél ebben a játékban egy labda, amely úgy tűnt, hogy kétszer ért földet, nem került megjelölésre a székbíró által, ami a fiatal tehetség elégedetlenségét váltotta ki. Ez a helyzet azonban nem akadályozta meg abban, hogy egy nagyon szoros tie-break (7-6(6)) után kiegyenlítjen, és így egy harmadik, döntő szettbe kényszerítse ellenfelét.
Végül a harmadik játszmában, Alcaraz virtuozitása ellenére, Musetti tudott nyugodt maradni és kihasználni minden pontot. Habár a kulcspillanatokban korábban inkonzisztenciát mutatott, ezúttal sikerült végig tartania az irányt e párharc során. Ezt bizonyítják a hat lehetőségből negyén megszerzett break labdái is, amelyek e mérkőzésen mutatják a nagy hatékonyságát.
Összefoglalva, ez a fontos siker (6-4, 6-7, 6-4) egyúttal meghozta számára első címét az ATP-körúton. Mindazonáltal, a mai napig ez az egyetlen alkalom, amikor sikerült legyőznie a spanyol fenomént, azóta hat egymást követő vereséget szenvedett el tőle.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között