„Javítanom kell”: Djokovic lerombolja a mítoszt mentális ereje mögött
Egyetlen mondatban Novak Djokovic hirtelen megállította a „60 perc” riporterét… és valószínűleg több millió olyan sportolót, akik meggyőződéssel hiszik, hogy a mentális erő egy elit számára van fenntartva.
A belső vihar, amit senki nem lát
A kérdésre: „A mentális erő a legnagyobb adottságod?” a szerb azonnal közbevág: „Ez nem adottság. Ez munka. Minden nap.”
Majd elárulja: „Különböző technikák léteznek: a tudatos légzés fontos szerepet játszik, különösen azokban a pillanatokban, amikor feszült vagy.
Lehet, hogy nyugodtnak tűnök, de higgy nekem, ez egy igazi vihar belül, mert a legnagyobb küzdelem mindig önmagaddal zajlik.
Megvannak a kételyeid és félelmeid. Ezt minden meccsen érzem. De nem szeretem azt a gondolkodásmódot, amit gyakran látok a sportban, ami a pozitív gondolkodásból, az optimizmusból áll.
Nincs helye a kudarcnak, nincs helye a kételyeknek és hasonló dolgoknak. Ez lehetetlen.
Emberi lény vagy, a különbség azok között, akik képesek a legnagyobb bajnokok lenni, és azok között, akik nehezen érik el a legmagasabb szintet, az az, hogy képesek-e túllépni ezeken az érzelmeken, és nem maradni bennük túl sokáig.
Számomra ez viszonylag rövid. Amint érzem, felismerem, ideges lehet, kiabálhatok a pályán, de bármi is történik, utána képes vagyok visszapattanni.”
Egy példátlan nyilatkozat egy legendától, aki végre felfedi, mit él át belül minden break labdánál, minden döntőben, minden olyan pillanatban, amikor a világ azt hiszi, nem remeg.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között