Mannarino és salak, egyértelmű ellenszenv: "Egyáltalán nem élvezem".
A tenisz lenyűgöző sportág. A felülettől függően egyes játékosok szintje egészen lenyűgözően változhat. Bár mindig is voltak salakpálya-specialisták, akik egész évben salakpályás versenyekhez szoktak, ez fordítva is igaz. Sok játékosnak igazi ellenszenve van a felülettel szemben. Ez különösen igaz a francia delegáció egyik legjobb játékosára: Adrian Mannarinóra. A francia, aki ezen a héten a világranglista 22. helyén áll, mindig is nagy nehezen alkalmazkodott a teniszét a zúzott téglához. Az idei szezon talán a legbeszédesebb példa erre. A 2024-es évben öt salakpályás tornán játszott, ötöt elveszített (Auger-Aliassime, Gasquet, Zhang, Darderi és Zeppieri ellen), és mindössze egy szettet nyert.
A francia közönség szerencsétlenségére a francia nyílt teniszbajnokság sem volt kivétel. A világranglista 148. helyén álló, selejtezős Giulio Zeppierivel szemben Mannarino csak egy szettig bírta, és nagy különbségű vereséget szenvedett (4-6, 6-2, 6-1, 6-2).
A sajtótájékoztatón kérdezve az isteni kopasz nem titkolta: "Küzdök, de nem élvezem. Nem látom értelmét, hogy teljesen rohadt pályákon játsszak, ahol állandóan hamis pattanások vannak. Soha nem tudhatod, hogyan pattan a labda.
Ezzel együtt a 35 éves játékos messze nem az egyetlen, aki ilyen helyzetben van. Erre példa Kovacevic reakciója a francia nyílt teniszbajnokság első fordulójában Dimitrovtól elszenvedett vereségét (6-4, 6-3, 6-4) követően: "Örülök, hogy vége!".
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében 
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között