« Örülök, hogy visszanyertem a bizalmamat és a teniszem színvonalát » – Paolini az US Open előtt mutatja be ambícióit
Jasmine Paolini, a világranglista 8. helyezettje az elmúlt hónapokban visszanyerte önbizalmát. A nehézkes szezonkezdet után az olasz játékos felfutott, és májusban megnyerte a római WTA 1000-es tornát Coco Gauff legyőzésével.
Annak ellenére, hogy a Grand Slam-tornákon az előző évihez képest csalódást keltően teljesített, a 29 éves játékos továbbra is a világkörút egyik meghatározó alakja, és ezt az utóbbi napokban be is bizonyította, bejutva a cincinnati WTA 1000-es torna döntőjébe.
Bár szoros döntőben kikapott Iga Swiatektől, most már magabiztos, és reméli, hogy ezt a lendületet az elkövetkező napokban az US Openen is folytatni tudja.
„Cincinnatiban jó érzéseim voltak. Meccsről meccsre egyre jobb lett a játékom, örülök, hogy visszanyertem a bizalmamat és a teniszem színvonalát. Remélem, itt is újra tudom mutatni.
Szeretem, amikor teljes mértékben a meccsben vagyok és jól ütöm a labdát. Ha az elődöntőben kiestem volna, biztosan vegyes párosban is játszom az US Openen, mert így egy nappal több időm lett volna a regenerálódásra.
Fizikailag nem mindig egyszerű, hiszen mind egyes, mind páros meccseken játszom. Úgy gondoltam, hogy a testem számára a legjobb döntés a pihenés.
Bizonyos stabilitást találtam a jelenlegi csapatomban. Egyelőre ezt szeretném megtartani. Természetesen figyelemmel kísérem a piacot. Talán a következő hónapokban gondolkodom a következő edzőmön.
De most nem. Egyelőre jobb, ha a teniszezésre és a lehető legjobb színvonal mutatására koncentrálok” – nyilatkozta Paolini a Super Tennisnek, mielőtt New Yorkban Destanee Aiava ellen lépett pályára.
US Open
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között