Sanghaj 2025: Djokovic ötödik címét szerezheti meg?
Néhány nappal a Sanghaj Masters 1000-es verseny (október 1-13.) rajtja előtt a lelkesedés a csúcson van. És nem ok nélkül: Novak Djokovic, a múlt évi döntős megerősítette részvételét, ami azonnal felélesztette a reményeket és a spekulációkat egy lehetséges ötödik kínai cím körül.
Aki már 2012-ben, 2013-ban, 2015-ben és 2018-ban is győzedelmeskedett, a volt világelső kettős céllal indul a tornán: hogy még mélyebb nyomot hagyjon a történelemben, és visszaszerezze a pszichológiai fölényt az új generációval szemben, amelyet Carlos Alcaraz és Jannik Sinner testesít meg.
De a szerb játékos rövidített pályája bármi, csak nem sétagalopp.
Az első körben mentesülést élvezve Djokovicnak Marin Cilic és Corentin Moutet között dől el a kihívója. Egy csapdás ízű küzdelem vár rá a bemutatkozásakor. És a folytatás sem lesz enyhébb. Már a harmadik körben Frances Tiafoe kerülhet útjába. Bár gyengébb periódust él át, az amerikai játékos kemény pályán kiszámíthatatlan és veszélyes marad.
A nyolcaddöntőben még veszélyesebb lehetőségek várnak: Andrej Rubljov, a kivételes ütőerő, vagy Flavio Cobolli, az olasz meglepetés próbálhatják megbuktatni a szerb óriást. A negyeddöntőre nézve Ben Shelton, aki lenyűgöző teljesítményt nyújtott az elmúlt hónapokban és győzött Torontóban, igazi zavarószereplő lehet.
Ha a szerb játékos bejut az utolsó négy közé, régi betoppanója, Jannik Sinner kerülhet elé, a legutóbbi csaták megismétlésében (6-4 az összecsapásaik aránya, ebből 5-0 az olasz javára az utolsó öt találkozón).
Végül, ha sikerrel jár a címvédő ellen, Djokovic útjába kerülhet a spanyol és világelső Carlos Alcaraz. Egy önbizalommal teli játékos, aki 10 döntőt játszott ebben a szezonban.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között