A Murray-sokk: amit valóban érzett a 2016-os riói olimpiai aranyérem után
Andy Murray visszatért karrierje egyik legnagyobb pillanatához, és elárulta, hogy valójában soha nem volt ideje átélni azt.
A brit azt hitte, hogy sportpályafutása csúcsára ért, amikor 2016-ban Rióban olimpiai aranyérmet szerzett. Mégis, alig akasztották a nyakába az érmet, egy percnyi ideje sem volt rá, hogy felfogja tettének nagyságát.
„Nehéz, amikor célokat próbálsz elérni, mindig ott a következő torna vagy a következő hét. A nyomás a jó eredmények elérésére már így is óriási. Nehéz. Amikor megnyertem a 2016-os riói olimpiát, vége volt a meccsnek, és kész.
Megkapod az aranyérmet, adsz pár interjút, majd ugyanazon az estén egy 12 órás járatra ülsz Rióból Cincinnatiba, hogy részt vegyél egy olyan tornán, ami két nappal később kezdődött. És már megy is tovább, azonnal átváltasz egy másik játékra és egy másik versenyre. Bárcsak jobban élveztem volna ki ezeket a pillanatokat”, vallja be.
Murray így írja le a közönség által gyakran figyelmen kívül hagyott valóságot: a folyamatos hajszát a következő cél, a következő ranglista, a következő eredmény után.
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében 
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között