Az argentin Davis-kupa-válogatott kapitánya reagált Zverev argentin közönségről szóló kijelentéseire
Alexander Zverev részt vett a dél-amerikai salakos körúton, egy olyan döntésben, amely csak 3 győzelemmel és 2 vereséggel zárult sikertelenül.
A német játékos emellett kritizálta az argentin közönséget is, panaszkodva különösen a tömeg zajongására.
Javier Frana, az argentin Davis-kupa-válogatott kapitánya nem hagyta szó nélkül ezeket a megjegyzéseket, és védelmébe vette hazája közönségét.
„Zverev nem nézte meg Sebastián Báez és Gaël Monfils mérkőzését Roland Garroson. A közönség vadul drukkolt, de senki sem kritizálta az európaiakat. Csak mi, dél-amerikaiak, fütyültünk Zverevre.
Mi vagyunk mindig a rosszfiúk és a durvák a filmben. Nem ítélhetnek meg minket ilyen dolgok alapján.
Továbbra is azt hangsúlyozom, hogy rossz dolog a fütyülés a szervák között, de nem akadályozhatják meg, hogy 5, 10 vagy 15 ezer ember próbálja meg támogatni a helyi játékosukat.
Ha ez zavarja, akkor valami mást kellene csinálnia, például sakkozni. Ha én játszanék Zverevvel Hamburgban, és nem éreztetnék velem, hogy vendég vagyok, akkor ne tettessék, mintha ez normális lenne.
Ez lesz az ő módszerük, és ezt tiszteletben tartjuk. Amit viszont nem szeretek, az az, amikor minimális helyzeteket felnagyítanak.”
Frana reagált Holger Rune megjegyzéseire is, aki a Buenos Aires-i torna kritikájában kifogásolta különösen a salakpályák minőségét: „Dél-Amerikában hatalmas erőfeszítéseket teszünk azért, hogy idecsábítsuk őket, és mintha mindez teljesen elkerülné figyelmüket.
Idehoznak egy játékost, aki félig játszik, vagy nem teljesít jól… Mielőtt kritizálnak, átgondolhatnák a viselkedésüket.”
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között