Berrettini, mielőtt Gastonnal mérkőzött volna Miamiban: „Nagyon tehetséges játékos, aki nagyon jól mozog”
Matteo Berrettini visszatért a világranglista top 30-ba. Miután az elmúlt években több sérülést is elszenvedett, az olasz játékos lassan visszanyeri régi formáját. Az elmúlt hetekben a 2021-es wimbledoni döntős legyőzte Novak Đokovićot először öt találkozó után a dohai tornán.
Stefanosz Cicipasz elleni vereség után Berrettini a miami tornán a francia szerencsés vesztes, Hugo Gaston ellen kezdi meg szereplését, aki Yoshihito Nishioka visszalépése miatt jutott tovább. A Sky Sports Italia-nak az egykori világelső beszélt ambícióiról a tornán, és megemlítette jövőbeli ellenfelét Floridában.
„Történelmileg Miami soha nem volt egy olyan torna, amelyben jól szerepeltem volna, de remélem, idén megváltoztatom ezt. Hosszú út vezet Kaliforniából ide, a körülmények sokat változnak, és a rendezvény történelmi, mert Amerikában különleges légkör uralkodik a tenisz körül.
A város rengeteg energiát ad, érezni lehet az emberek melegségét: sok olasz, európai és dél-amerikai van itt. Az első mérkőzésemet Hugo (Gaston) ellen játszottam a visszatérésemkor egy éve Phoenixban, majd a kitzbüheli salakpályás döntőben is összecsaptunk.
Nagyon tehetséges játékos, balkezes, aki nagyon jól mozog, és képes kiváló szintű teniszt játszani. Nehéz mérkőzés lesz, főleg azért, mert Miamiban már két selejtezőt és az első kört is játszott.
Már jól alkalmazkodott a körülményekhez. Amikor olyan ellenféllel játszol, aki már bemelegített, az mindig bonyolult. Nagyon jó teniszt játszom, jól érzem magam. Nehéz mérkőzés lesz, a csapatommal jól felkészülünk rá, és mindent megteszek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból” – mondta az elmúlt órákban.
Miami
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között