Boris Becker bevallja: „Nagyon zavart Andre Agassi megjelenése”
„Nem szerettem.” Őszinte vallomásában Boris Becker elmeséli, hogyan lopta el Agassi a főszerepet a 90-es években, és miért mondott végül le.
Boris Becker és Andre Agassi 14 alkalommal mérkőzött egymással a 80-as évek vége és a 90-es évek során, melyből az amerikai 10 győzelemmel 4 vereséggel állt jobban.
Agassi elvesztette első három párharcukat a körúton, mielőtt észrevette volna Becker szervizmozdulatát, aki a nyelvét használta az adás irányának jelezésére. Ez a gyengeség lehetővé tette Agassi számára, hogy sokkal nyugodtabban védje meg a német játékos szervizeit.
A Virgin Radio vendégeként Becker beismerte, hogy nem örült Agassi egyre nagyobb szerepének és az általa élvezett népszerűségnek:
„Amikor 1985-ben megjelentem, én voltam az új szupersztár, és imádtam. Mindannyian tartalmazunk egy kis hiúságot, és szeretjük, ha az emberek kedvelnek minket.
Amikor ő megjelent a 90-es évek elején hosszú, festett hajával, fülbevalóival és Las Vegas-i kölyök hírnevével, azt hittem, egy bohóc. Elvett tőlem minden publicitást, minden figyelmet.
Ráadásul kiváló teniszező volt. Elkezdett legyőzni, és elveszítettem a státuszomat, amim volt. Nagyon zavart Andre Agassi megjelenése. Nem szerettem. […] Pályafutásom vége felé már volt ez a két amerikai (Sampras és Agassi), akik jobbak voltak nálam.
Mindig azért játszottam teniszt, hogy nyerjek, hogy első legyek és megnyerjem Wimbledont. Nem akartam csak úgy játszani, hogy részt veszek, vagy egy elődöntővel beérem.
Amikor Agassi és Sampras megjelent, egyértelműen jobbak voltak nálam. Ezért döntöttem úgy, hogy visszavonulok, még ha fiatal is voltam. Nem tudtam legyőzni őket még akkor sem, ha jó napom volt, és a legjobb formámban játszottam.”
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között