Csalódás Franciaország számára, kiestek Belgium ellen a Davis-kupa negyeddöntőjében
Corentin Moutet veresége után Arthur Rinderknech sem tudta egyenlő szintre hozni Franciaországot Belgiummal. A kékkek kiestek a Davis-kupa negyeddöntőjében, míg a belgák az elődöntőben folytatják később a héten.
A Corentin Moutet Raphaël Collignon elleni, izgalmakban bővelkedő vereségének (2-6, 7-5, 7-5) csalódása után a francia válogatottnak abszolút reagálnia kellett volna a Davis-kupa negyeddöntőjének második mérkőzésén.
Arthur Rinderknech-re, aki a szezon vége felé jó formában van – múlt hónapban eljutott a sanghaji Masters 1000 döntőjébe –, volt bízva a feladat, hogy megakadályozza Franciaország kiesését már a második egyéni mérkőzésen.
Ehhez a világranglista 29. helyezettjének legyőznie kellett volna Zizou Bergset, egy olyan ellenfelet, akivel korábban még sosem játszott. Sajnos Franciaország számára, Rinderknech nem volt képes felülkerekedni a belgán és egyenlíteni 1-1-re.
A mérkőzésen nagyon stabil világranglista 43. Bergs, aki rossz játékkal vette fel a szerváját a mérkőzés 5-4-nél, végül két szettben győzött, miután megmentett két második szett labdát is (6-3, 7-6, 1 óra 33 perc alatt).
Ez csalódást jelent a kékkek számára, akik azzal a szándékkal érkeztek Bolognába, hogy elérjék első döntőjüket ebben a versenyben 2018 óta, de most szomszédaik akadályozták meg őket, először a Davis-kupában 1997 óta. Négy egymást követő győzelem után Belgium ellen (1999, 2001, 2017 és 2022), a franciák sorozata ért véget a mai ellenfelük ellen.
Steve Darcis kapitány csapata tehát az első ország, amely továbbjut a 2025-ös kiadás elődöntőjébe, és az Olaszország és Ausztria között szerdán lesz negyeddöntő győztesével fog találkozni.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között