„Ez azt mutatja, hogy ő is ember” – Pegula Gauff védelmére kel, miután sírva fakadt Vekic ellen
A 2023-as US Open győztese és idén Roland Garros bajnoka, Coco Gauff évek óta a világ legjobb játékosai közé tartozik. A 21 éves amerikai számos presztízsversenyt megnyert már, de néha kiadja magából az érzelmeit.
New Yorkban, a második körös mérkőzésén Donna Vekic ellen (7-6, 6-2) a játékos sírva fakadt, miután elvesztette a saját adogatását, majd győzelme után is könnyek között látható volt a pályán.
Hazája és barátnője, Jessica Pegula is beszélt erről a pillanatról sajtótájékoztatóján, miután pénteken legyőzte Victoria Azarenkát Flushing Meadows-en.
„Hogy valaki így sírjon egy teljes stadion előtt, és mégis megnyerje a meccset, az bátorságot igényel. Az Arthur Ashe pálya lenyűgöző. Úgy érzi az ember, hogy kudarcot vall, sír, de végül mégis győz. Ezt még nehezebb megtenni, mintha nem mutatna semmilyen érzelmet.
Ez azt mutatja, hogy ő is ember, és a rajongók néha ezt nem értik meg. A tenisz nem élet-halál kérdése, de amikor valaki egész életében erre dolgozik, és mégsem jön össze, az nagyon nehéz.
Nem könnyű nyomás alatt pályára lépni, megváltoztatni az adogatását, ahogy Coco (Gauff) tette, és úgy érezni, hogy egy egész stadion előtt kudarcot vall.
Nem hiszem, hogy a teniszen kívüliek valóban megértik, milyen nehéz ez. Ezért is szerettem mindig is a sportunkat. Képesek vagyunk pályára lépni és mindenki előtt kudarcot vallani.
Csak mi vagyunk, nincs csapattárs, nincs edző, akit okolhatnánk, magunkra vagyunk utalva. Ez teszi igazán nehézzé a sportunkat. Szerintem jó dolog, hogy kiadta magából az érzelmeit” – fejtette ki Pegula a Tennis Up To Date-nak.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között