Federer a 2019-es wimbledoni döntőről: „Nem hatott rám nagyon sokáig”
A 2019-es wimbledoni döntő Roger Federer és Novak Đoković között mély nyomot hagyott a teniszrajongókban. Egy valódi thrillerré váló fináléban a svájci két meccslabdát szerzett a saját adogatásánál, 8-7, 40-15-nél a végső szettben.
De egy először hiba a fonákban, majd Đoković villámgyors passingje fordította meg a mérkőzést. Federer álma a kilencedik londoni diadalról szertefoszlott, míg a szerb, a svájci pártján álló Centre Court ellenére is rendíthetetlen maradva, egy 12-12-ig tartó döntő szuper tie-breakben győzedelmeskedett.
A Tages Anzeigerrel készített szerdai interjújában Federer visszatért erre a mérkőzésre, amely a támogatói számára az egyik legfájdalmasabb emlék maradt.
„Furcsa módon ez a döntő nem hatott rám nagyon sokáig. Nem tudom, miért. Talán a gyerekek miatt, talán azért, mert legyőztem Rafát az elődöntőben. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a torna véget ért, hogy szép teljesítményt nyújtottam, hogy kár volt veszíteni… de tovább kell lépni.
Nagyon racionálisan elemeztem ezt. Az azt követő napokban néhány emlék visszatért, de azután soha többé.
Ez a vereség nem érződött traumaként számomra. Azt mondtam magamnak: mostantól ez egy szép emlék marad. Nem akartam ezzel kínozni az elmém, annál is inkább, mert tényleg jól játszottam.
Emlékszem, hazamentem a döntő után. A gyerekek odarohantak hozzám, és azt mondtam nekik: 'Adjatok öt percet'. Ki kellett engednem a nyomást, és le kellett feküdnöm egy pillanatra. Aztán bementem a nappaliba, ahol harminc ember gyűlt össze. Jó esténk volt.”, mondta a volt világelső.
Wimbledon 
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között