Garcia elmélkedve: „Tényleg ésszerű ilyen mértékben hajszolni a testünket?”

© AFP

Clément Gehl

le 05/05/2025 à 08h24

2 min to read

Garcia Miami Rome

Caroline Garciát március 21-e óta nem látták teniszpályán, miután Miamiban vereséget szenvedett Iga Swiatektől. A vállsérülés miatt a francia játékos kénytelen volt lemonda a római tornáról.

X-fiókján mély elmélkedést osztott meg a profi sportról és a sérülésekről, amit az okozhat.

„’Ha tényleg akarnád, fájdalom ellenére is játszanál.’ Ezt mondta valaki néhány hete, miután elmagyaráztam, hogy nem vagyok kész a játékra.

Ez nem támadás az illető ellen, inkább elmélkedés egy olyan gondolkodásmódról, amitől korán kondicionálják a sportolókat: mintha a sérülten való játék becsületbizonyíték vagy szükségszerűség lenne.

Ne értsenek félre – a nagyság áldozatokat követel. A fájdalom, a kényelmetlenség, a küzdelem elválaszthatatlan részei a kiválóság útjának. De van egy határ, amit meg kell tanulnunk felismerni és tiszteletben tartani.

Nemrégiben szinte teljesen gyulladáscsökkentőkre támaszkodtam, hogy képes legyek kezelni a vállfájdalmat. Nélkülük elviselhetetlen volt. Az elmúlt hónapokban kortikoszteroid-injekciókat, plazma kezeléseket és egyéb terápiákat kaptam, csak azért, hogy versenyképes maradjak.

Nem azért osztom meg ezt, hogy szánalmat keltszek, vagy bizonyítsam, milyen kemény vagyok. Talán épp az ellenkezője. Felmerül bennem a kérdés: tényleg ésszerű ilyen mértékben hajszolni a testünket?

Megéri-e mindennapos fájdalommal élni negyven évesen – évekig tartó határok feszegetésének következményeként – és ezt ünnepelni? Vagy túl messzire mentünk kollektíven a sporttal való kapcsolatunkban?

Athalétaként megélni hihetetlen kiváltság, amiért mélyen hálás vagyok. De a testet a határain túlra kényszeríteni, csak hogy versenyben maradjunk?

Talán ezt a határt soha nem szabadna átlépni. Talán a társadalom által dicsőített győzelmek közül sok… nem is ér annyit.”