"Gyönyörű a történet, és még nincs leírva a vége" – Boisson üzenete, miután befejezte a szezonját
Loïs Boisson, aki az elmúlt órákban véget vetett a szezonjának, üzenetet posztolt a közösségi médiában.
Boisson igazán kitört ebben a szezonban a Roland Garroson.
A francia teniszezőnő, akit a torna szervezői hívtak meg, és aki a 2025-ös Roland Garros előtt a világranglista első 300 helyén kívül volt, igazi tündérmesét élt át, miután legyőzte két top 10-es játékost, Jessica Pegulát és Mirra Andreevát is, amíg el nem érte az elődöntőt, ahol a későbbi győztes, Coco Gauff véget vetett csodálatos menetelésének.
A 22 éves játékos, aki jelenleg a 37. helyen áll a világranglistán (ami egyben karrierje legjobb helyezése is), júliusban megszerezte első WTA-tornagyőzelmét Hamburgban, mielőtt több sérülés is hátráltatta a szezon második felében.
Instagram-fiókján Boisson, aki tavaly, közvetlenül a Roland Garros előtt komoly térd sérülést szenvedett, összefoglalta az évét egy üzenetben a követői számára, amelyben megköszönte családjának és stábjának a támogatást.
Emlékeztetőül, a dijoni születésű játékosnő, akit október végén a chennai WTA 250-es tornán vártak, inkább befejezte a szezont, hogy feltöltődjön a következő évre.
"Micsoda szezon! Annyira hálás vagyok, hogy átélhettem ezeket az érzelmeket. Ha egy évvel ezelőtt, azon a nehéz év után, amikor azt hittem, soha többé nem tudok magas szinten teniszezni, azt mondták volna, hogy itt tartok ma, nem hittem volna el. Tehát a tanulság: higgy magadban!
Gyönyörű a történet, és tényleg még nincs leírva a vége, folytatódik. Köszönöm az egész csapatomnak és a családomnak, a szponzoraimnak, és köszönöm nektek a támogatást, szeretlek titeket!" – írta Boisson Instagram-fiókján.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között