„Kinyújtja a kezét… majd visszahúzza”: Holger Rune újabb ellentmondásos gesztusa a Davis Kupa vereség után
Ez egy ritka, zavaró jelenet, amely messze túlmutat a pályán. A Davis Kupában, egy sorsdöntő mérkőzésen Dánia és Spanyolország között, Holger Rune, a világranglista 11. helyezettje, a legrosszabb módon engedte szabadjára frusztrációját. Miután Pedro Martinez legyőzte, a dán játékos nem volt hajlandó kezet fogni a székbíróval a mérkőzés végén... Erőteljes gesztus, amely mélyreható problémát tükröz.
Egy izgalmas mérkőzés… és egy megdöbbentő végkifejlet
Papíron a Holger Rune és Pedro Martinez közötti párharcnak a dán javára kellett volna eldőlnie. Egy hullámzó, de kimagasló pillanatokkal teli szezon után Rune-nak lehetősége volt beírni hazáját a történelembe.
De gyorsan rémálommá vált az álom. Az első szettben teljesen alulmaradt, Rune mindössze egy gémet nyert. A második szettben harcos ösztönét újra felfedezve emelte játékának szintjét, és nyomás alá helyezte Martinezt. Még mérkőzéslabdát is sikerült kiharcolnia az utolsó játszmában, mielőtt végül Martina kiharcolta a győzelmet (6-1, 4-6, 7-6).
A fordulópont: egy bírói döntés és egy jelentőségteljes gesztus
A feszültség a mérkőzés végén csúcsosodott ki. Egy vitatott bírói döntés Rune hátrányára, amikor minden pont számít. A dán játékos, aki már a végsőkig feszült volt, mentálisan összeomlott.
Aztán következik a megdöbbentő jelenet: amikor a székbíróval kezet kellett volna fognia, Rune kinyújtja a karját… majd hirtelen visszahúzza. Egy nyilvános tiltakozás, amely azonnal bejárta a közösségi médiát.
Egy egyszerű gesztus? Nem. Egy csendes, de erőteljes kinyilatkoztatás. Olyan módon fejezte ki magát, ahogy szavakkal nem tudta, vagy Rune az érzelmi viharban nem tudta megfogalmazni.
„A közönség nem befolyásolta a játékomat… Tényleg?”
A sajtótájékoztatón Rune próbálta enyhíteni a helyzetet. Nyugodt, szinte közömbös hangnemben kijelentette: „A közönség nem befolyásolta a játékomat.”
Egy mondat, amely látszólag ellentmond a viselkedésének a pályán. A hangulat, az ellenfél késői választása (Pedro Martinez Jaume Munar helyett került be), és a bírói ítéletek láthatóan idegesítették, Rune úgy tűnik, főleg a saját érzelmei uralják el.
Hozzátette: „Az ellenfél változása meglepett, de nem zavarta meg a felkészülésemet. Pedro nagyon jól védekezett, és jobban játszott nálam a mérkőzés végén.”
Bizonyos fokú józanság, kétségkívül. De a kárt már megtették. Az, hogy nem köszönt az ügybíróval, ilyen nyilvános kontextusban, már a világot bejárta.
Még mindig törékeny mentális állapot a tehetség mellett
Nem ez az első alkalom, hogy Holger Rune idegei felülkerekedtek. Mindössze 22 évesen a dán játékosnak olyan hírneve van, mint aki annyira tehetséges, mint amennyire instabil. Verbális összetűzései az ellenfelekkel, a feszültségei a csapatával, illetve a pályán néha éretlennek ítélt viselkedései mind hozzátartoznak a hírnevéhez. Ezúttal jelentős volt a tét. És Rune nem tudta kezelni.
Mérkőzésért szerválni. Mérkőzéslabdát szerezni. Veszíteni. És megtagadni a kézfogást. Egy drámai, szinte shakespeare-i sorrend, amely egy lényeges kérdést vet fel: Rune mentálisan készen áll arra, hogy igazi vezetője legyen a világténisznek?
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében 
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között