Lys, aki szereti a humort használni: „Úgy érzem, hogy szakértője vagyok annak a művészetnek, hogy jó kedvre derítsem az embereket”
A világ 68. helyén álló Eva Lys az utóbbi hónapokban folyamatosan fejlődik. A szezon elején szerencsés vesztesként az Australian Open nyolcaddöntőjébe jutott, és a 23 éves játékos nagyon aktív a közösségi médiában is.
Az utóbbi hónapokban többször is a kijevi születésű ukrán játékos nem habozott humorral megjelenni Instagramon és X-en (korábban Twitteren), miközben megosztott néhány kulisszatitkot a WTA körforgásából.
Egy beszélgetés során a korábbi világelső Garbiñe Muguruzával a madridi torna után Eva Lys kifejtette, hogyan közelíti meg a teniszt, amikor nem a pályán van.
„Nagyon fontos számomra, hogy mindezt megmutassam. Mert amint elhagyom a teniszpályát, ki kell kapcsolnom az agyamat. Szeretek kreatív lenni. Szeretem más szemszögből látni a teniszpályát.
Szeretném megmutatni a teniszrajongóknak, hogy milyen is lehet a tenisz, például hogyan néz ki egy edzésnap. Őszinte leszek. Az utóbbi hetekben volt néhány kevésbé jó meccsem.
Ezért úgy érzem, hogy szakértője vagyok annak a művészetnek, hogy jó kedvre derítsem az embereket. Még akkor is, ha úgy gondolom, hogy a legrosszabb tornám vagy a legrosszabb meccsem volt, megpróbálom ezt megbeszélni a szüleimmel.
Akkor megkérdezik tőlem, hogy mi az az öt dolog, ami nem volt olyan rossz. Eleinte ez egy kicsit nehéz volt. Végül olyan dolgokkal álltam szemben, amiknek semmi köze nem volt a sporthoz, például: ’Legalább szép körmöm volt’.
Ez viccesnek tűnhet, de szerintem ez fontos eleme a jó kedvnek” – mondta Lys az utóbbi órákban a Tennis Up To Date által összegyűjtött nyilatkozatok alapján.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között