„Meg voltam győződve arról, hogy soha nem fog kitartani, és én fogok nyerni” – Mahut a wimbledoni legendás meccséről Isner ellen
Június 25-én már csak néhány napot kell várni Wimbledon kezdetéig. És természetesen, amikor a londoni Grand Slamről beszélünk, Nicolas Mahutnak mindig egy meccs jut eszébe.
A 43 éves francia, aki a szezon végén visszavonul, valóban a tenisz történetének leghosszabb mérkőzését játszotta a 2010-es kiadás első körében, amikor kikapott John Isner ellen (4-6, 6-3, 7-6, 6-7, 70-68, 11 óra 5 perc alatt, három napon át).
Most, mint Eurosport szakkommentátora, az Angers-ben született játékos 15 évvel később részletesen visszatért ehhez a vereséghez, és azt állítja, hogy egyre könnyebben beszél erről a meccsről, ami évekig trauma volt számára.
„Ma már azt mondhatom, hogy ez egy szép emlék maradt, és megváltoztatta a karrierem további alakulását. Nagy különbség van abban, amit az emberek éreztek ezalatt a három nap alatt, és abban, amit én éreztem a meccs végén. Akkor igazán a vereség érzése uralkodott el rajtam.
Eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy végül is ez több volt, mint egy vesztes és egy győztes. Ma már nincs gondom azzal, hogy erről beszélek, és azt mondom magamban, hogy a karrierem véget ér, és erről a meccsről beszélnek velem, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami megmarad a karrieremből.
De tudom, hogy nyertem egyéni címeket és Grand Slam-tornákat párosban. Már nem feltétlenül ehhez a vesztes meccshez kapcsolnak, és ez számomra nagyon fontos volt.
Wimbledon a kedvenc tornám. Nem voltam elég erős ahhoz, hogy a tornán nyeréssel nyomjam rá a bélyegemet. Ezen a meccsen viszont Johnnal (Isner) megadtuk magunknak a lehetőséget, hogy a nevünket hagyjuk, még ha ez csak egy kis része is a torna történetének.
Én része vagyok ennek, és nagyon büszke vagyok rá. Johnnal soha nem beszéltünk erről a meccsről együtt. Azt hiszem, ő szerénységből nem teszi, de egy nap eljön az ideje. Nyilván vannak kérdéseim!
Meg voltam győződve arról, hogy soha nem fog kitartani, és én fogok nyerni a meccset. 210 cm magas, alig tudott mozogni. Mi volt a mély motivációja? Én tudom az enyémet, tudom, mi hajtott, hogy túllépjem a határaimat, de érdekelne, hogy mi hajtotta őt, mert ez egy kicsit több, mint egy tenisze
Wimbledon 
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében 
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között