Rakotomanga folytatja útját, és a São Paulo-i WTA 250 elődöntőjében játszik
Tiantsoa Rakotomanga Rajaonah, 19 éves, nagy benyomást keltett a São Paulo-i WTA 250 versenyen, miután elérte első elődöntőjét a WTA körversenyen. Egy nehéz első kör után figyelemre méltó ellenállóképességet mutatott az egész héten, és Renata Zarazua-val mérkőzik meg egy döntős helyért.
A francia tenisz ezúttal ragyog. Míg Elsa Jacquemot a guadalajarai WTA 500 elődöntőjében játszik, és Franciaország 2-0-ra vezet Horvátország ellen a Davis-kupa selejtezőjében Osijekben, addig Tiantsoa Rakotomanga Rajaonah szintén jól teljesít a São Paulo-i WTA 250 tornán.
A 19 éves francia játékos, aki 5-0-s hátrányból fordított Ana Sofia Sanchez ellen az első körben, később Victoria Rodriguez ellen is megerősítette (7-5, 6-1).
A negyeddöntőben a WTA ranglista 214. helyezettje Panna Udvardyval, a 118. helyezett magyar játékossal találkozott. Egy élénk és teljes törésekkel teli első szettben (összesen négy) a francia vette át a vezetést.
A második szettben Rakotomanga elég volt egy early breakből, majd végig tartotta az előnyét, és győzött (6-2, 6-4, 1 óra 25 perc alatt). A balkezes játékos első elődöntőjébe jutott a WTA körversenyen, néhány hónappal azután, hogy elbukott a negyeddöntőben Rouenban Suzan Lamens ellen.
Ahhoz, hogy próbálkozzon a döntővel, legyőznie kell Renata Zarazuát, a világranglista 84. helyezettjét. A mexikói nagyszerű teljesítményt nyújtott, kiejtve Beatriz Haddad Maiát (a WTA 27. helyezettje, 7-6, 6-3). A másik elődöntőt Francesca Jones és Janice Tjen játssza.
A brit kiejtette a második kiemelt Solana Sierrát (6-3, 6-4), míg az indonéz legyőzte Alexandra Ealát (6-4, 6-1), miután az első körben szintén kiejtette Léolia Jeanjeant.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között