Roddick elemzi Alcaraz játékát: „A szuperképességek gyengeség lehetnek, ha nem a megfelelő pillanatban használják őket”
Alcaraz már az első meccsén kikapott Miamiban Goffintől (5-7, 6-4, 6-3). Ez a vereség néhány rendszertelenséget mutatott meg a spanyol játékában.
A Punto De Break által közvetített nyilatkozatában Roddick visszatért a világ harmadik helyezettjének játékára:
„A következetlensége miatt jobban azonosulni lehet vele. Láthatod, ahogy közel valós időben gondolkodik a döntéseken, átlátható módon.
Még ma is, amikor nem érzi jól magát és nem játszik jól, a megoldása az, hogy még agresszívebb lesz. Amikor nem tökéletesen játszik, érezni, hogy még inkább az agresszivitás felé hajlik.
Azt szeretném, ha Carlos a pályára lépve azt mondaná magának, hogy az első hat játékban az a cél, hogy „kivágja a lábat” az ellenfél alól.
Bizonyítsd, hogy a labdád nehezebb, mint az övé. Kényszerítsd az ellenfeledet, hogy nyerő ütéseket játsszon az első hat játékban.”
Azonban Alcaraz nagy erősségei problémát is jelenthetnek, főleg ha nem a megfelelő pillanatban használja őket:
„Nem hiszem, hogy Carlos szereti, ha mások irányítják a játékot. Szereti ő irányítani, ez a szuperképessége. De néha a szuperképességek gyengeség lehetnek, ha nem a megfelelő pillanatban használják őket.
Képes arra, hogy kényelmesen 10-12 ütéses csereket játsszon, tudván, hogy az ellenfélnek nincs hová menekülnie, mert ő nagyon gyors és hatalmas erőt generál az ütéseiben.
Azonban a játékstílusának teljes palettájával minden valószínűleg túlságosan unalmassá válik számára, bár szerintem néha szüksége van az unalomra.
Végül, ha fogadni akarsz Carlos Alcaraz ellen, főleg most, hogy nem minden a tervek szerint alakul, hát itt az alkalom.”
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között