„Senki sem jut előre egy tornán így néhány akadály nélkül” – Cahill visszatekint Dimitrov feladására, ami megmentette Sinnert Wimbledonban
Jannik Sinner wimbledoni útja egy héttel ezelőtt véget érhetett volna, amikor a világelső Grigor Dimitrovval találkozott a nyolcaddöntőben.
A bolgár, egy nagyszerű napján, két szettel vezetett a Centre Courton az egyik fő favorittal szemben. De a negyedik szett négy játéka után Dimitrov kénytelen volt feladni a mérkőzést egy jobb mellkasi sérülés miatt.
Egy kis csoda Sinner számára, aki szintén sérült volt aznap, jobb könyökérzés miatt. Darren Cahill, aki tegnap sajtótájékoztatón vett részt, visszaemlékezett erre a meccsre, ami megváltoztatta a torna menetét a játékosa számára:
„Volt egy kis szerencséje. De éppen csak belejött a meccsbe. A legjobb öt nyert szettig tartó mérkőzéseken sosem tudhatod, mi történhet. A dobozban meg voltunk győződve arról, hogy képes lesz kikeveredni ebből a helyzetből, és úgy éreztük, hogy kezd úgy játszani, ahogy szerettük volna.
Bármi megtörténhet a füvön. Ha Grigor ezen a szinten folytatta volna, jó esélye lett volna a győzelemre. Folyamatosan emlékeztettük Jannikot, hogy a Grand Slamen hét mérkőzés van, mind legjobb öt nyert szettig. Senki sem jut előre egy tornán néhány akadály nélkül, legyen az sérülés, egy kis szerencse vagy egy korábbi körben felülkerekedett probléma.
Minden játékosnak megvan a saját története a Grand Slamen. Talán ez lett volna az övé. A mi feladatunk az volt, hogy a következő ellenfélre koncentráljunk. Ha legyőzöd, továbblépsz. Ezt tette. Ugyanígy kezelte a Roland Garros döntőjében elszenvedett vereségét is. Megértette annak okát, tudta, hogy hihetetlen mérkőzést játszott, de erősebb ellenfeletől kapott ki.”
Wimbledon
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek?
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között