„Sok győzelem van, amely abszolút értelemben véve nem jelent sokat” – Medvegyev értékelte 400 ATP-sikerét
Annak ellenére, hogy két éve nem nyert egyetlen tornát sem, Danyiil Medvegyev továbbra is az ATP-körút megbízható értéke. A korábbi világelső, aki ezen a héten a halle-i versenyen szerepel, Quentin Halys ellen (6-2, 7-5) aratta karrierje 400. győzelmét.
A meccs után a világranglista 11. helyén álló játékost arról kérdezték, melyek voltak eddigi karrierje legkiemelkedőbb sikerei, hiszen 20 tornagyőzelmet szerzett, köztük az ATP-döntőt és több Masters 1000-es versenyt.
„Ha egy győzelmet kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, a 2021-es US Open döntőjét Novak (Djokovic) ellen, mert ez az egyetlen Grand Slam-győzelmem eddig. De legalább 20 másik győzelmet is fel tudnék sorolni különböző okokból.
Például emlékszem egy győzelemre Hubi (Hurkacz) ellen 2021-ben Torontóban. Az első szettben fogalmam sem volt, mit tegyek. Ő jól játszott, én nem. Nem adott egyetlen esélyt sem, és 6-2-re megnyerte az első szettet.
A második szett elején megmentettem egy breaklabdát, és azt gondoltam: ’Nem játszol jól, ő viszont hihetetlenül. Nincs esélyem a győzelemre.’ Aztán sikerült jobb szerva játékot produkálnom, és megnyertem a két tie-breaket, a meccslabdán egy ász szolgálattal zárva.
Ezután megnyertem a tornát, ami újabb önbizalmat adott. Két héttel később pedig győztem az US Openen. Sok győzelem van, amely abszolút értelemben véve nem jelent sokat.
De ha ezek nincsenek meg, akkor nem lehet hosszú távra építeni. Mindezen sikerek nélkül nem nyertem volna meg az első tornámat, és nem alakíthattam volna ki azt a karriert, amelyet eddig felépítettem” – nyilatkozta a 29 éves játékos az ATP hivatalos oldalán az elmúlt órákban.
Halle 
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között