Tsonga kitárulkozik a profi teniszező magányáról: "Voltak nagyszerű győzelmeim, ahol boldogtalan voltam"
Emlékezz 2022. május 24-re! Azon a kedden, a zsúfolásig megtelt Court Philippe Chatrier-en Jo-Wilfried Tsonga búcsúzott a francia közönségtől. Egy emlékezetes döntő mérkőzés végén (a későbbi döntős Casper Ruud elleni 6-7, 7-6, 6-2, 7-6-os vereség) a 2008-as Australian Open döntőse eltette az ütőit.
A francia teniszlegenda a Canal+ "Clique" című műsorának díszvendégeként lehetőséget kapott arra, hogy visszatekintsen hosszú pályafutására. Megragadta az alkalmat arra is, hogy egy, a szívéhez közel álló témáról beszéljen: a teniszezők láthatatlan magányáról.
Nagyon őszintén, "Jo" így emlékszik vissza: "Voltak nagy győzelmeim, amikor boldogtalan voltam. Megnyertem a Japán Nagydíjat Tokióban (2009-ben, a döntőben Youzhny-t legyőzve), és hazamentem. Az edzőmmel mentem el, és egy kicsit levertnek éreztem magam. Anyám azt mondta nekem: ez nagyszerű volt, ez zseniális volt. Otthon ünnepeltek a barátokkal, mindenkivel. Ők egymással ünnepeltek, de én teljesen egyedül voltam Tokióban. Nem voltak barátaim, nem volt családom. [...] A legnagyobb győzelmem az életben az, hogy ennyi pillanatot tudtam értékelni a karrierem során. A gyerekeim. Ez a kapcsolat, amit a családommal, a szüleimmel, a testvéreimmel, a társaimmal ápolok"."
Tokyo 
Australian Open 
Davis-kupa: reformok, kritikák és nemzeti kultúra kereszttüzében 
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között