Vekic visszatekint nehéz évére: „Most, hogy van egy érmem, úgy érzem, elértem a célomat”
Az előző sikeres szezon után, amelyet egy olimpiai éremmel koronázott egyesben, Donna Vekicnek az utóbbi hónapokban sokkal nehezebb volt következetes teljesítményt nyújtania.
A világranglista 71. helyére zuhant Vekic nehéz 2025-ös évet élt meg, amely során egyetlen negyeddöntőt sem játszott a WTA-versenyeken. A horvát teniszezőnő, aki tavaly eljutott Wimbledon elődöntőjébe, majd ezüstérmet szerzett a párizsi olimpián, jelenleg nehéz helyzetben van.
Sőt, a 29 éves játékos visszatekintett az elmúlt hónapok eredményeinek nehézségeire, hiszen folyamatosan esett a ranglistán, miután az évet a top 20-ban kezdte.
„Nagyon csalódott voltam a salakos szezonban. Minden évben egy kicsit többet adok, és semmit sem kapok vissza. Bár nyertem egy érmet salakon, ez elég lehet a pályafutásom hátralevő részére ezen a borításon.
Aztán, amikor kevés önbizalommal mentem füves pályára, miközben sok pontot kellett védenem, nehéz mérkőzéseim voltak. Sokat vártam és nagy nyomást éreztem. Nem volt könnyű. Most, hogy van egy érmem, úgy érzem, elértem a célomat.
Ha nem nyerek semmi mást, az nem gond. De ez még inkább motivált, nem csak az érem, hanem a wimbledoni elődöntő is. Az, hogy ilyen közel voltam a döntőhöz, megmutatta, hogy képes vagyok rá. Úgy érzem, jól teljesítek az edzéseken, de az eredmények nem felelnek meg az elvárásaimnak.
Nem könnyű motiváltnak maradni és tovább harcolni, de amikor nyersz egy mérkőzést, mint az US Open első körében Bouzas Maneiro ellen, vagy Monterrey-ben Maria Sakkari ellen, azok jó mérkőzések voltak, erre kell támaszkodnom a következő versenyeken” – nyilatkozta Vekic az utóbbi órákban a Tribunának.
Amikor a teniszsztárok pályát váltanak: Noahtól, az énekestől Safinig, a képviselőig – egy másik meccs, az újrakezdésé 
A holnap tenisze laboratóriuma: van-e jövője a Next Gen Mastersnek? 
Tenisz: kevéssé ismert igazságok az előszezonról – pihenés, stressz és fizikai túlélés között 
Mi lenne, ha a tenisz elveszítené a lelkét? A robotizált játékvezetés esete a hagyomány és az elgépiesedett modernitás között