Az ellentmondásos reformtól a szenvedélyes nyilatkozatokig a Davis-kupa továbbra is megosztó téma. A régi formátumok utáni nosztalgia és a mez iránti rendíthetetlen szeretet között a játékosok elmondják az igazságukat egy versenyről, amely minden változás ellenére még ma is megdobogtatja a szíveket.
Miközben a szövetségek nehezen találják újra önmagukat, a magánakadémiák nemcsak a tehetségeket vonzzák, hanem azokat a családokat is, amelyek képesek évente több tízezer eurót befektetni. Egyre hatékonyabb, ugyanakkor egyre egyenlőtlenebb rendszer.
A dobogó mosolyai mögött egy repedés továbbra is fennáll: a nyereményeké. A sportbeli méltányosság, a tévénézettség és a gazdasági súly között a tenisz még mindig keresi a helyes formulát – de a paritás továbbra is győztes nélküli meccs marad.